Négy gól meccsenként

Annak ellenére, hogy a Bőcs ve zeti az NB II Keleti csoportjának tabelláját, vagyis az angol tőkéből megerősített FTC csak második, az Üllői úton bizakodó a hangulat. A hit a gólok számára alapozódik: a Fradi hét bajnokiján huszonnyolc gólt szerzett, vagyis átlagban minden találkozóján négyszer volt eredményes, és ez még a másodosztályban is jó mutatónak minősíthető.

Csakhogy.

Mondják, hazudni lehet igennel, nemmel és statisztikával, miképp egy másik mondás szerint a statisztika olyan, mint a bikini: sok fontos részletet megmutat, de a lényeget eltakarja. Mit jelent ez? A 2008as őszi Ferencvárost vizsgálva például azt, hogy a zöld-fehérek három alkalommal (a Tököl ellen 6–2, a Békéscsaba ellen 6–1, a Szolnok ellen 8–1) nagyon megszórták az ellenfelet, igaz, a csabaiak kapusa korán piros lapot kapott, és ez döntően befolyásolta a meccs alakulását – persze erről a Fradi nem tehetett, csak kihasználta a lehetőséget.

A hét bajnoki közül némelyik után mérsékeltebb volt a lelkesedés a Fradi-táborban: a BKV Előre elleni 2–0 és a Jászberény elleni 1–0 után hat pontot kaszszírozott ugyan a csapat, de a produkció… Hagyott némi kívánnivalót maga után, de ilyen minden futballklub életében előfordul, végtére is csak az eredmény számít. Aztán ott van a Bőcstől elszenvedett vereség (1–2): minden tiszteletünk a saját honlapja szerint 2863 lelket számláló borsodi községé, de a fővárosi klub történetében aligha a legszebb lapokra kívánkozik ez a vereség, miképp az sem, hogy a több százezres tömeget maga mögött tudó Fradi a Bőcsöt kergeti…

De ez van: a zöld-fehérek újra reménykednek.

Ám nem is a remények elillanása miatt vettük elő a statisztikát: 2006 őszén, a klub első másodosztályú idényének hasonló időszakában, vagyis hét mérkőzést követően a Gellei Imre-féle alakulat jobban állt, mint a Bobby Davison irányította gárda. A gólkülönbsége mindkét Fradinak plusz 22, a két évvel ezelőtti egy góllal rúgott kevesebbet, ám veretlenként egy ponttal többet gyűjtött. S a futballkedvelők alighanem jól emlékeznek arra, hogy a két évvel ezelőtti együttes nem harcolta ki a feljutást, leginkább azért, mert a bajnokság további huszonhárom meccsén tízszer csak döntetlenre volt képes.

Nem esett szó a két, már emlegetett Fradi közötti harmadikról: a tavaly őszi, Csank János vezette együttes hét összecsapás után a 9. (írjuk is le: a kilencedik!) helyen szerénykedett az NB II-es tabellán. A feljutást, sőt az azt megelőző, akkor rettenetes szégyennek tartott ezüstérmet sem sikerült elérni, hiszen amíg 2007 tavaszán csak a Nyíregyháza, legutóbb a feljutó Kecskemét mellett a Szolnok is maga mögé utasította a zöldeket. Igaz, a tavalyi csapat végül ugyanúgy 18 győzelmet ért el, mint az egy évvel korábbi, azaz ennyi siker a jelek szerint nem elegendő az élvonalba kerüléshez.

A 28 szerzett gól mellett a fradisták számára optimizmusra adhat okot, hogy a jelenlegi együttes láthatóan kitűnő erőben van, a Fradi szétfutja, felőrli ellenfeleit, folyamatosan letámad, ha labdát veszít, és a megnyugtató előny birtokában sem fékez; igyekszik annyi gólt rúgni, amennyi csak lehetséges. A hét meccsen szerzett 13 találat sem szorul magyarázatra, Ferenczi István azonban jól tudja, ha helyzeteivel jobban sáfárkodik, még ennél is előrébb tartana. Az Angliából hazatérő csatár stílusa passzol a mai FTC-hez: az ellenfelek általában zártan védekeznek, így a nem túl robbanékony, de a fejjátékát és testi erejét jól kihasználó csatár gyakorta odakerül a kapu elé. Mellette Paul Shaw játszik, akiről sokat elmond, hogy légiósként Lipcsei Péter távollétében csapatkapitány, technikás, éktársával ellentétben a földön is képes átjátszani a védőket. Tóth Bence pedig átlövéseivel rendkívül veszélyes.

A középpályán két kreatív futballista található: Lipcsei Péter és James Ashmore. A két játékos sérülés miatt nem lépett pályára az előző két fordulóban, és ezeken a csapat 12 gólt szerzett…