Aki ott volt a kaposvári sajtószobában szombaton késő este, és hallotta a két edzőt, aligha feledi azokat a perceket. Magyar stadionban szokatlan nyíltsággal és őszinteséggel beszélt Révész Attila, a Nyíregyháza klubmenedzsere a Kaposvár elleni, 1–0-ra elveszített találkozóról. Fókuszban a játékvezetők, a bírói hibák – és az általuk kiváltott indulatok.
A találkozón Király Krisztián három piros és hét sárga lapot osztott ki.
„Nem értek egyet a játékvezetőknél tapasztalt nagy fiatalítással – mondta többek között Révész Attila. – Sajnos – egy szerintem buta szabály miatt – negyvenöt éves kor felett be kell fejezniük a bíráskodást, pedig sok rutinos kolléga nyugodtan vezethetne még.”
A nyíregyháziak menedzsere keresetlen őszinteséggel folytatta monológját, mondván: gyenge a magyar futball, de a honi játékvezetés még alacsonyabb színvonalú. Szerinte nem elsősorban a hibát hibára halmozó játékvezető(k) a hibás(ak) ilyenkor, „…hanem az, aki ilyen képességű embereket küld élvonalbeli meccseket vezetni.”
E nyilatkozat után megkerestük Vágner Lászlót, a játékvezetői bizottság elnökét, aki elmondta, már szombat este értesült róla, hogy a kaposvári bajnoki mérkőzés enyhén szólva sem volt zökkenőmentes:
„Sajnos a szakmai értékelés szerint is gyengén teljesített a játékvezető, vagyis hasonlóan értékeltük Király Krisztián teljesítményét, mint a tudósítók.”
A magyar futballban szokatlan módon Révész Attila nyíltan vállalta véleményét – és igaza is volt: Király Krisztián a szünet után adott egy tizenegyest a Rákóczinak, és az ítéleten még a hazai szurkolók is mosolyogtak (igaz, a büntetőt Zahorecz Krisztián kihagyta), kiállította a nyíregyháziak védőjét, Claudiu Cornaci-ot, majd a kaposvári Grúz Tamást és végül a vendégek védőjét, Yves Mboussit. Claudiu Cornaci kiállításánál a bíró nagy blamától menekült meg – éppen a nyíregyházi menedzsernek köszönhetően…
„A labda kigurult az oldalvonalon, és mi jöttünk volna bedobással – mondta az esetről Révész Attila. – Én a következőt mondtam a játékvezetőnek: most követi el a legnagyobb hibát, mert kiállít tőlünk valakit, és mégis mi dobunk?! Ja, tényleg, mondta nekem a bíró, és a sípjába fújt: szabadrúgással jöhet a Kaposvár…”
A tévedés persze benne van a játékban, és érdekes, hogy maga Révész Attila is sportszerűen elismerte, csapata nem játszott jól, és ennek tulajdonítja a vereséget. Csak mellékesen dühöngött a játékvezetés miatt.
Amikor Király Krisztiánt megkerestük, arra hivatkozott, amire ilyenkor a magyar játékvezetők szoktak: ő hivatalból nem nyilatkozhat. A hazai bíróknál bevett szokás e rövid mondattal lerázni a felelősséget, holott – a vb, az olimpia, az Eb és a nemzetközi kupameccsek kivételével – sehol sem kötelezik a játékvezetőket, hogy ne magyarázhassák meg döntéseiket. Magyarországon azonban szó szerint befogják a bírók száját.
Szörnyű és egyben szomorú, hiszen 2008-at írunk…
