Nehéz lett volna eltéveszteni. A piros cetliken virító fehér nyilak a Hajós bejáratától egészen a Vodafone rendezvényére felállított napernyők alá vezették az érkezőket. Akik jöttek szép számmal. A vízilabdacsaládot Kásás Tamás, Kemény Dénes, Madaras Norbert, Martin György és Stieber Mercedes képviselte, és jelen voltak a telefonos cég árverésén a legtöbbet ajánlók is. Elvégre a nyereményátadás volt az esemény egyik apropója, a másik a megduplázott pénzjutalom átnyújtása, a harmadik meg az adakozás. Volt tehát sürgés-forgás.
Hát még ünneplés! Amikor még csak a bemutatásnál jártunk, az emeleten, lent, az ötvenes medence széléről a „civilek” vidám kurjongatással üdvözölték a bajnokokat, általános jókedvre derítve az asztalok mögött ülőket is – közülük Kemény kapitány monológja váltott ki újabb hahotát.
„Beck Gyuri ki tudja, hányadik cégét tette a vízilabda támogatójává. Mindig is mondtam, hogy ha egyszer csak egy szimpla ABC tulajdonosa lesz, akkor az a kisbolt lesz a szövetség egyik legfőbb támogatója. Gesztusa, a jutalom megduplázása azért különösen szívmelengető, mert ebben a mai, szerződésekkel átszőtt világban jólesik, ha valaki a szívére hallgatva átlép egy megállapodáson” – mondta a szövetségi
kapitány, utalva a vezérigazgató pólóimádatára, amely eddig is megmutatkozott, hiszen minden általa vezetett cég szponzorálta a magyar vízilabdát. Az MVLSZ-szel kötött szerződéskor a Vodafone olimpiai érem esetére ötmilliós prémiumot ajánlott fel, ám mivel a női válogatott – hajszállal bár, de – lemaradt a dobogóról, a neki félretett összeget a vállalat – a történelmi triplázására tekintettel – hozzácsapta a férficsapat bónuszához. Ennek köszönhetően tízmillió forintról állították ki a csekket, amelynek óriás verzióját a protokollfotók után azonnal magához vette Kemény Dénes a következő megjegyzéssel: „Zsebre raknom azért nehéz lesz.”
Akárcsak a Gézengúz Alapítvány szakmai vezetőjének: Schultheisz Judit az árverésen befolyt, félmillióra felkerekített összeget jelképező táblát vett át. Az összegből a mozgáshiányos gyermekek számára Huple képességfejlesztő eszközöket vásárolnak, főleg a szegény országrészek intézményeinek. Az árverésen megszerzett ereklyék átadásakor egyébként a nyertesek megilletődött mosolyán kívül az volt érdekes, hogy a csapatkapitány, Benedek Tibor köpenyét a másik emblematikus figura, Kásás adta át, merthogy a balkezes pólós már megkezdte nyaralását, amelyet Kása és Madaras még csak tervez – ezért is nehéz összehozni a szövetségi kapitány által rendezendő vadvacsorát. Miután befejeződött a kötelező program, Kemény doktor arról mesélhetett, mikor és hogyan dönt a jövőjéről, nevezetesen arról, hogy a férfiválogatott szövetségi kapitánya marad-e.
„A kérdés az, hogy akarok-e továbbra is ilyen stresszes munkát végezni. Nem feltétlenül az Athén óta eltelt négy évben lett nagyobb a stresszhatás, bár az elveszített döntők kétségkívül nem enyhítettek rajta, hanem az a lényeg, hogy 1997 óta ezek a hatások összeadódnak, és az ember tűrőképessége a korral csökken. Ezért ha kapok olyan ajánlatot akár kispadon, kisebb felelősséggel, vagy máshol, de olyat, amely érdekel, elgondolkodom. A sportvezetéssel az a baj, hogy ott folyton csúsztatni kell, míg kapitányként én tizenkét éve folyamatosan őszinte vagyok, maximum nem mondok el mindent, de ez is nagy különbség. Ha vége az olimpia utáni kötelező programoknak, elmegyek nyaralni, ott átgondolom, hogyan tovább, a pihenés végére szerintem meg is lesz a döntés. De a szerződésem december harmincegyedikéig szól, addig van időm” – monologizált Kemény. Mindezek után már csak a szövetség elnökének az esemény közepén tett nyilatkozatát érdemes idézni, annak is a végét: „Nehéz mit hozzátenni az előttem szólók mondandójához, talán csak annyit, hogy Kása, ugye, a harmadik, Norbi pedig a második aranyérmét szerezte meg, én viszont remélem, hogy Norbinak is meglesz a harmadik – Dénesnek meg a negyedik.”
