Kikaptak. Ugyan hittünk benne, hogy nem így lesz, az előzmények után (ne kérjék, hogy a részleteket felelevenítsük…) számolni kellett azzal: hiába ül négy kiváló kajakos egymás mögött, ebben a számban két hónapnyi közös munka nem garancia a sikerre.
A négy esztendeje párosban győztes, szombaton remélhetőleg ismétlő, aztán – legyünk telhetetlenek! – egyesben is a csúcsra érő Kovács Katalin meg is jegyezte a hajóból kiszállva: „Sajnálom, hogy nem tudtuk kihozni magunkból azt, ami valójában bennünk van”. Majd annyival toldotta meg mondandóját, hogy „…kicsit csalódott vagyok a második hely miatt, mert arra számítottam, hogy megverjük a németeket. Bosszant, hogy a barcelonai olimpia óta rendre ők nyernek. Bíztam benne, hogy tizenhat év után véget vetünk ennek a sorozatnak, de megint ők örülhettek a végén. Azért az megnyugtat, hogy még két esély kínálkozik a visszavágásra.”
Janics Natasa mindehhez annyit fűzött hozzá, ha lehet, most nem nyilatkozna bővebben, mert csak ismételni tudná Kati szavait. Azzal a különbséggel persze, hogy ő csupán egy számban vehet revánsot… Csak vegyen!
A dobogósok számára kötelező sajtótájékoztató előtt érdekes jelenetnek voltunk szemtanúi. Mivel a többieknek még a doppingszobában akadt elfoglaltságuk, az előírt időpontban csak Szabó Gabriella jelent meg a helyiség bejárata előtt. Egy kínai rendező azonnal karon fogta, hogy akkor irány befelé, mire a láthatólag megszeppent hölgy elmagyarázta, hogy ha lehetne, megvárná a társait. „Yes, yes, okey!” – bólogatott az illetékes, majd gyakorlatilag becibálta Gabit a terembe…
Hogy sok értelme nem volt az erőszakoskodásnak, az öt percen belül kiderült: miután egy angol kolléga kérdezett egyet a német, illetve még egyet a harmadikként befutó ausztrál csapattól, az öszszejövetelt befejezettnek nyilvánították… Szabó Gabriella persze készségesen állt a magyar újságírók rendelkezésére. Igaz, hirtelenjében nem tudta eldönteni, hogy örömmel vagy szomorkásan fogadja-e gratulációnkat.
„Egyrészt boldog vagyok, mert mégiscsak olimpiai ezüstérmes lettem, másrészt csalódott, mert aranyat szerettem, pardon, szerettünk volna hazavinni – számolt be lelkiállapotáról a 22. életévét kilenc napja betöltő ifjú hölgy. – Mindent megtettem, hogy nyerjünk, belülről úgy éreztem, jól megy a hajó, ám a németek akkora előnyhöz jutottak az elején, hogy már képtelenek voltunk ledolgozni. Úgy látszik, elsősorban a rajtoláson kell még csiszolnunk.”
Noha Szabó Gabriella utolsó mondata azt sugallta, hogy a négyes együtt marad, biztos, ami biztos alapon feltettük a kérdést: eszerint nem változik az összeállítás?
„Szívből remélem, hogy nem – érkezett az őszinte válasz. – Mindössze két hónapot készültünk együtt, így is megszorítottuk a németeket. Ha így folytatjuk, a jövőben meg is előzhetjük őket.”
Hogy Pekingben miért nem sikerült, arról a kétszeres Európabajnok, egyszeres vb-harmadik és immár olimpiai ezüstérmes sportoló azt mondta: még nem elemezték a döntőt, hiszen Kati és Natasa sietett vissza a szállodába, hogy kipihenje magát a szombati finálékra. Majd fogta a medália mellé kapott virágcsokrát, és elköszönt – halványan mosolyogva.
