Coventry szerencsés, amiért Egerszegihez hasonlítják

A 200 méteres női hátúszásban nem volt mese: Kirsty Cobentry, aki eddig háromszor is úgy lett második, hogy vagy az előfutamban, vagy a döntőben a régi világcsúcson belül teljesített, igazi specialitásában, a hosszabbik hátúszó számban leverte a mezőnyt, bónuszként pedig visszavette a világcsúcsot az amerikai Margaret Hoelzertől – ez volt a pekingi játékok huszonkettedik világrekordja. A 24 éves, immár hétszeres olimpiai érmes – két arany, négy ezüst, egy bronz a mérlege – a Nemzeti Sport kérdéseire is válaszolt.

– Ugye tudja, hogy idén előbb megjavította Egerszegi Krisztina 17 éves világcsúcsát, majd a magyar úszó 1992-es olimpiai csúcsát is?
– Persze, hogy tudom, miként azt is, hogy ez volt a második legrégebben fennálló világrekord a sportágunkban. Találkoztam már Egerszegivel, hatalmas úszónak tartom, s tudom, hogy három egymást követő olimpián megnyerte a 200 méteres hátúszást. A YouTube-on folyton nézem az úszását, élményszámba megy. Hihetetlen, hogy annyi évvel ezelőtt olyan időket úszott, amelyekkel most is simán dobogós lehetne.

– Bízott önmagában a három ezüstérem után?
– Bíztam, elvégre ez a legerősebb számom. Gyorsan kezdtem, hogy mindenkit leszakítsak, s a végén már a szívem vitt előre.

– Ott lesz még a londoni olimpián?
– Egyelőre nem akarok a medence közelébe menni egy jó darabig. Aztán, ha feltöltődtem, majd meglátom. Tudom, hogy ha Londonban is győznék 200 háton, akkor befognám Egerszegit, de olyan messze van még 2012…

Vajon megnyeri-e utolsó egyéni számát is Michael Phelps? Ez volt a kérdés a 100 méteres pillangóúszás döntője előtt. Kilencvenkilenc és fél méterig a válasz egyértelmű nem volt, és Szerbiában talán örökre meg lesznek győződve arról, hogy a gonosz FINA elvette Milorad Csavics aranyérmét.

Féltávnál a baltimore-i csodalény csak a hetedik volt, és bár tudtuk, hogy nagyot fog hajrázni, akkorának tűnt a hátránya az élen tempózó amerikai-szerb mögött, hogy mindenki meg volt győződve: befellegzett a nyolc pekingi aranynak.

Amikor célba értek, Csavics jó hosszan besiklott, a feje egyértelműen előrébb volt, mint Phelpsé, de nem az számít, hanem hogy ki érinti meg előbb a falat. Márpedig Phelps kínjában „duplázott”, azaz a siklás helyett tett még egy csapást, és ez elegendő volt ahhoz, hogy egy századdal megelőzze a Berkeley egyetemen végzett politológust.

Ezzel még nem volt vége a műsornak: a szerbek óvtak, csak azt nem tudni, milyen indokkal. Mindenesetre a FINA méltányosságból a szerb vezetőkkel együtt megtekintette a videófelvételt, s azok után már déli szomszédaink is belátták, hogy – bár szabad szemmel Csavics tűnt a bajnoknak – az Omega időmérő szerkezet helyesen döntött.

Ben Ekombo, a kenyai vezetőbíró roppant logikusan érvelt: „Kizárólag a szerbek iránti méltányosságból vizsgáltuk meg a videófelvételt, hiszen a szabály egyértelmű: az Omega mérőszerkezet regisztrálja a sorrendet. Az óra hibátlan állapotban volt, nincs okunk kétségbe vonni a pontosságát. Phelps egy századmásodperccel előbb érintette a falat, mint Csavics – ilyen egyszerű.”

A tökéletes amerikai angol akcentussal beszélő, roppant szimpatikus szerb fiatalember példás sportszerűséggel fogadta a döntést: „Érmet szerettem volna szerezni. Életem utolsó versenye volt ez, visszavonulok, és egy olimpiai ezüsttel visszavonulni abszolút elégedettséggel tölt el. Már az is kimondhatatlan érzés, hogy meg tudtam szorítani Michaelt. Az órának hinni kell…”

Aztán a célba érkezés körülményeiről is beszélt: „Láttam egy árnyékot a jobb oldalamon, tudtam, hogy Phelps az, de fogalmam sem volt róla, ki nyert. Tudják, a döntő előtt beszélgettem Pieter van den Hoogenbanddal, és ez a hatalmas úszó azt mondta nekem, hogy ne törődjek semmivel, csak élvezzem a pillanatot. Megfogadtam a tanácsát, ezért nem is bosszant, hogy második lettem…”

Phelps is előadta a maga verzióját: „Az utolsó métereken tudtam, hogyha siklok, akkor kikapok. Ezért tettem még egy karcsapást – bejött. Amikor kihirdették az eredményt, az még inkább sokkolt, mint a 4x100 méteres gyorsváltó kimenetele. Sokan mondták , hogy nem tudom beállítani a nagy Mark Spitz hétaranyas rekordját. Hát már beállítottam, és még hátra van a 4x100 méteres vegyes váltó! Bebizonyítottam önmagamnak is, hogy ha az ember nagyon akarja, akkor minden lehetséges. Vasárnap roppant nehéz dolgunk lesz, mert borzasztó erős az ausztrálok stafétája…”

A szerb óvásról ennyit mondott: „Az óra egy századdal engem hozott ki győztesnek, nem tudom, milyen alapon kellene felülbírálni?!”

Végül a pénzről: „Lehet, hogy most egy rakás pénzt kapok az olimpia után, de higgyék el, nem a pénzért úszom, hanem mert szeretek úszni. Ha csak a pénz érdekelne, már régen abbahagytam volna…”

A huszonharmadik pekingi világcsúcs a 19 éves brit Rebecca Adlington produktuma. A szőke, bájos mansfieldi lány 8:14.10 perccel nyerte meg a 800 méteres gyorsúszást, s ezzel nemcsak második pekingi aranyérmét szerezte a 400 m gyorsé után, hanem meg is javította a legrégebbi úszóvilágcsúcsot, a legendás amerikai Janet Evans 1989. augusztus 20-ától datálódó 8:16.22 perces eredményét.

„Nem akarom elhinni! – lelkendezett Adlington a Nemzeti Sportnak. – Dupláztam, egyszersmind világcsúcsot javítottam! Fél éves voltam, amikor Janet Evans a régi csúcsot úszta, nem is hiszem el… Mindig is erről álmodoztam, a nyolcszáz az igazi számom, ennek a megnyerése volt a vágyam. Olyan ideges voltam a döntő hajnalán, hogy már hatkor felébredtem, és lementem az olimpiai falu uszodájába tempózni egy fél órát. Utána megtörülköztem, ettem egy kis müzlit tejjel, majd kijöttünk a Vizes Kockába, s amikor betereltek bennünket a call roomba, vagyis abba a helyiségbe, ahonnan a rajthoz vezetik a versenyzőket, egy csapásra elszállt az idegességem. Négyszáznál már láttam, hogy fölényesen vezetek, hatszáznál tudtam, senki sem veheti el tőlem az aranyat. Csak attól ijedtem meg, hogy éreztem, milyen gyorsan úszom. Hátha nem bírom végig. De bírtam…”

Az 50 méteres férfi gyorsúszásban a brazil César Cielo Filho nemcsak hazája első pekingi aranyérmét szerezte, hanem a történelem során az első brazil úszó olimpiai bajnoki címet. A világcsúcstól ugyan két századdal elmaradt, de az „óriások” közül a francia Alain Bernard-t a harmadik, a rekorder ausztrál Eamon Sullivant a hetedik helyre szorította.

Az úszóversenyek vasárnap fejeződnek be, és Phelps a 4x100 méteres vegyes váltóban teheti fel a koronát eddig is meseszerű szereplésére.