Allah legyen veled!

Csodák márpedig vannak. Ott volt például annak a takarítónőnek az esete, akit a napokban megjelent hírek szerint egy vidéki település plébániáján molesztáltak a szellemek. A derék asszony épp a pénzesládikát tisztogatta, amikor egy kísértet barátságosan hátba veregette.

Az esetnek nincs különösebb tanulsága, ha csak az nem, hogy manapság az újságok szerint bármi megörténhet. Mészöly Kálmán egykori szövetségi kapitány története némileg más színezetű, ő nem szellemekkel suttogott, hanem hús-vér lényekkel találkozott az isztambuli repülőtéren. Ám az élmény némileg hasonlatos volt a plébánián sertepertélő asszonykáéhoz: a Szőke Szikla talán arra gondolt: álom ez vagy valóság? Tudniillik úgy fogadták most a török metropolisban, mintha épp a múlt héten, netán tavaly hagyta volna ott az egykoron általa irányított Fenerbahcét vagy a török válogatottat.

Mészöly effendi valami hihetetlen szeretetáradattal találkozott – miközben elrepült több mint húsz esztendő. S ha idevesszük, hogy Mészöly Kálmán egykoron magyar szövetségi kapitányként alaposan odasózott a töröknek, csapatával Győrött 5–0-ra verte el 1982 őszén a félholdasokat, még inkább csodálni való, hogy most, a XXI. században is így rajonganak érte. A nevét skandálták, a hátát lapogatták, fényképezkedtek vele. De ha Détári Lajos mondjuk megjelenik Athénban, egészen pontosan az Olympiakosz stadionjában, hát hasonló mámoros pillananatokat élhet át. Kezdődhetett volna ez a cikk Puskás Ferenccel, a legismertebb magyarral, vagy Kubala Lászlóval, akiket nem is sportolóként, hanem már-már földöntúli lényként tiszteltek és szerettek szerte a világban. Felemelő érzés olykor találkozni a dicső futballmúltunkkal.

Mámorító pillanat lehet, ahogy fogadják valamelyik hazánkfiát egykori sikerei helyszínén – igazi sztárként kezelve. Mészöly Kálmánnak Isztambulba kellett utaznia ahhoz, hogy újra fontosnak érezhesse magát, hiszen itthon jelenleg nem kérnek a munkájából, a tapasztalataiból. De a törökök most a villámlátogatás során alighanem kárpótolták őt, s elmondták neki lépten-nyomon, az utcán, a sztambuli piacon, hogy a Fener stadionjában, ahol egykoron ott ült a kispadon, hogy Allah legyen veled! Csodák márpedig vannak. Kár hogy réges-régen élhettük át őket.