A „cseh lokomotív” már Londonban megnyerte a 10 000 méteres síkfutást (életében másodszor indult azon a távon), de Helsinkiben nyújtott teljesítménye emelte őt az atlétika legendái közé. Az eltorzult arccal, fejét jobbra-balra rángatva, zihálva, fújtatva nyargaló Zátopek (aki erről azt mondta: „Nem tudok egyszerre futni és mosolyogni is”) 5000 méteren az utolsó körben hajrázta le riválisait: a negyedik helyről előretörve nyert. Tízezer méteren megvédte címét, és az utolsó pillanatban úgy döntött, elindul maratoni futásban is. Megnyerte. A családi éremkollekció pedig a női gerelyhajítás után gyarapodott tovább: ott Dana Zátopková diadalmaskodott.