Csak két gól az előny

Gyöngyös rutinos házigazdaként fogadta a világbajnoki selejtező csapatait, hiszen a város új sportcsarnokában a múlt héten már játszott a magyar válogatott. Skaliczki László szövetségi kapitány nem számíthatott a térdsérüléssel bajlódó Iváncsik Tamásra, viszont vállalta a játékot Fazekas Nándor, akinek enyhült a gyulladás a talpizmában.

A bosnyákokat mintegy kétszáz lelkes szurkolójuk kísérte el Gyöngyösre, és fanatikus buzdításuk önbizalmat adott a bátran, olykor önfeláldozóan küzdő vendégeknek. A magyarok már az elején sok ziccert kihagytak, a védekezésük is akadozott, támadásban pedig sem a felállt védőfallal szemben, sem leindításból nem voltak eredményesek. Már két góllal vezettek a bosnyákok, amikor végre ébredeztek Eklemovics Nikoláék, akik fordítottak, ám a lendületük újra és újra megtört. Sorra hagyták ki a ziccereket, és hibáikat okosan kihasználták a hatalmas lendülettel és sokkal nagyobb szívvel küzdő vendégek. Mindkét edző cserékkel frissítette csapatát, mert a pokoli hőségben gyorsan elfáradtak a keményen, de sportszerűen küzdő játékosok.

Kapust cserélt Skaliczki mester, és a Puljezevics Nenad helyére álló Fazekas néhány gyors indítással helyzetbe hozta társait. Iváncsik Gergő és Eklemovics mellett Gulyás Péter lövőkedve is megjött, ám a veszprémi szélső a továbbiakban sorra kihagyta biztos helyzeteit. Elolvadt a magyarok háromgólos előnye, mert a mieink naggyá tették Enid Tahirovic kapust, védekezésük pedig nehezen állt össze. A legnagyobb gond mégis az volt, hogy támadásaikból hiányzott az ötlet, a lendület és az átütőerő. Eklemovics egyéni akcióitól eltekintve szinte semmit sem mutattak támadásban a mieink.

Nem teljesült Skaliczki László vágya, hogy viszontlássa a mérkőzésen az utóbbi két hétben Tatán és Gyöngyösön gyakoroltakat. Úgy látszott, a magyarok nem hitték el, hogy minden erejükre és tudásukra szükség van a győzelemhez.

A viszonylag hatékony védekezést követően gyermeteg hibákat követtek el legjobbjaink az ellenfél kapuja előtt. A bosnyákok oroszlánként küzdöttek, a mieink pedig helyzetbe sem kerültek. Újra a vendégeknél volt az előny, mert a cserék sem lendítettek a magyarok elképesztően gyenge játékán. Gyakorlatilag szétesett Skaliczki László csapata, amely a hajráig csak futott az eredmény után.

A végjátékban visszatért a kapuba Puljezevics, és ettől összeszedettebb lett csapatunk védekezése. Ugyanakkor a magyarok támadójátéka szánalmasan gyenge, lassú és sok hibával tarkított maradt. Világklasszis átlövőink továbbra is betliztek, valamint szélsőink és beállósaink sem mutatták meg igazi tudásukat. Eklemovics egyedül nem tehetett csodát. A csata befejező fázisában némi lendületet kaptak legjobbjaink, újra elhúztak három góllal, ám sorozatban kimaradó ziccereik miatt csupán kétgólos, soványka előnyt szereztek a jövő szombati, semmi jót nem ígérő visszavágóra. Az egyetlen reménysugár: még egyszer nem játszhat ilyen gyengén a sokkal többre képes magyar együttes.