Hétfőn a REAC 3–0-s legyőzése biztossá tette: az MTK Budapest az utolsó forduló eredményeitől függetlenül (amikor a csapat a Sopron kizárása miatt játék nélkül kapja meg a három pontot) megnyerte a 2007–2008-as bajnokságot. Kétség sem férhet hozzá, megérdemelten, és ez még akkor is igaz, ha tudjuk, a kék-fehér gárda a tavasszal nem tudta megismételni őszi remeklését. Az MTK a bajnokság első felében tíz győzelem és négy döntetlen mellett mindössze egyetlen vereséget szenvedett (a folytatásban ez a mutató: tíz siker, két pontosztozkodás és három kudarc), ráadásul a bajnokság egészét tekintve parádés idegenbeli mérleget produkált. A tizenegy győzelem, két döntetlen és két vereség, a harmincnégy rúgott és kilenc kapott találat már némi magyarázattal szolgál arra, miért a Hungária körúti együttes lett az élvonal legjobbja.
Talán minden hét esztendővel ezelőtt kezdődött, amikor Agárdon megkezdte működését a Sándor Károly Labdarúgó-akadémia. Akkor sokan nem értették, az MTK elöljárói miért a saját utánpótlásukra akarnak alapozni a jövőben, ám mostanra a többi klubnál is felismerték: ez a járható út. A tudatos tehetségkutatás és -gondozás eredményeként 2004 nyara óta sorra érkeznek a talentumok Agárdról az MTK-ba, közülük többen nemcsak élvonalbeli futballisták lettek, hanem a válogatottban is bemutatkozhattak. A kiválasztásnál nemcsak a szakmai tudás számít, nemcsak a fizikai képességek alapján döntenek, a személyiség is meghatározó. Az akadémián a fiatalok ugyanabban a rendszerben futballoznak, mint az első csapat, így a tehetségeknek nem okoz problémát, ha Garami József jelzi, számol a játékukkal. Nem elhanyagolható szempont, hogy a szakmai igazgató igencsak ért a fiatalok nyelvén, korábban éppen az utánpótlás területén végzett munkájáért ka-
folytatás...
