A legjobbak is izgulnak

Vörös Zsuzsanna izgul. Hiába nyeri hosszú évek óta kilószámra az érmeket, és vált megszokott hétvégi elfoglaltsággá a kiélezett versenyhelyzet, a hazai világbajnokságtól neki is gombóc nő a torkában.

Kedden döbbentem rá, hogy úristen, szerdán a megnyitóval megkezdődik! Bevallom, nagyon izgulok – ismerte el Vörös Zsuzsanna. – A versenydrukk egyébként nem rossz, csak tudni kell kezelni, nehogy átcsapjon fölöslegesen nagy izgalomba. Felfoghatjuk olimpiai előgyakorlatnak is, ott ennél is nagyobb feszültség vár.

A világbajnoki felkészülést alárendelték az olimpiai évnek?

Természetesen Peking a fő cél, de mert még messze az olimpia, és itthon van a vébé, a tavalyi világbajnoki felkészülésnél sokkal alaposabb munkát végeztünk az idén.

Mivel lenne elégedett? A teljesítményre, nem a helyezésre gondoltam.

Szeretnék 180 kör fölött lőni, az jó kezdése lenne a napnak. A közelmúltban váltottam, és már szemüvegben lövök, ami meg is látszik az eredményeimen. A vívóteremben 900 pont fölé akarok kerülni, aztán 2:13 körül úszni. Ha egy verőhibával megúszom a lovaglást, elégedett leszek. Öttusanyelven szólva „feladatos” a pálya, a jobb lovasoknak kedvez, mint amilyeneknek a magyarokat is elkönyvelik. A futópályán a versenyhelyzet adta feladatot kell majd megoldani a háromezer méter alatt.

Mekkora előny a hazai pálya?

Szavakkal nehéz leírni azt az érzést, amikor telt ház előtt versenyez az ember, ráadásul a kulisszák mögött mindenkit ismerünk. Gondot tud ám okozni, amikor külföldön kell szót értenünk a helyiekkel! Itthon csak a versenyzéssel kell törődni, minden egy helyen van, nem kényszerülünk olyanokkal foglalkozni, mikor indulunk a másik helyszínre, vigyük-e a vívózsákot, mennyi idő marad a melegítésre – többet tudunk pihenni.