Ilyen a közeg

Biztos vagyok benne, hogy Vágó Attila a lehető legjobbat akarta, amikor vasárnap, az Újpest ellen nem játszatta Simon Attilát, mondván: csinálhat akármit, csak rosszul jöhet ki abból, hogy leendő klubja az ellenfél. A – most még – diósgyőri futballista meghajolt az érvek előtt, mondván: Magyarországon más a közeg, mint, mondjuk, Nyugat-Európában, ahol a látottaknak hisznek az emberek, és nem a feltételezéseknek.

A Diósgyőr 2–0-s vezetés után döntetlent játszott a Megyeri úton, elképzelhető, hogy akkor is sokan Simon Attila nyakába varrták volna a pontok elvesztegetését, ha a csapata góljait ő lövi. Elképzelhető, mert – maradva a játékos érvelésénél – ilyen a közeg.

Lehet akármennyire profi a magyar futball, a „Mit mondanak majd az emberek?” visszatérő felvetés. Gyakran – mint esetünkben is – a lényeget háttérbe szorítva. Mert ugyebár a DVTK sportvállalkozás, sikerességét eredményekben mérik, a futballt gólra játszszák, Simon csatár pedig tizennégyet szerzett már a szezonban, vele tehát több az esély a győzelemre. Arról nem beszélve, hogy alkalmazottként a játék a kötelessége; magyarán az esetleges szóbeszéd miatt felmentették a munkavégzés alól.

Furcsa megoldás.

Mint ahogy az is, hogy a mostaninál morálisan enyhén szólva is támadhatóbb ügyekben senkit sem érdekel(t) a híresztelés, például foroghat(ott) közszájon ezer és egy történet egyes csapatok tippmixügyleteiről, bejöhet(ett) akárhányszor a „fogadóknak” kedves és hasznos eredmény, a bennfenntesek csak széttárták a kezüket. Pedig ahol tényleg komolyan veszik a tisztaságot, ott már a gyanú is elegendő a kemény fellépéshez. Példa: még csak vizsgálták az olasz fogadási botrány részleteit, amikor már eldöntötték, hogy Massimo De Santis nem bíráskodhat a németországi világbajnokságon.

Nálunk más a közeg. Egyébként is. Megeshet például (megesett…), hogy – nem csak foci van a világon! – a rajtakapott férj ráparancsol a feleségére, hogy „Nekem higgyél, ne a szemednek!”, s ezzel napirendre tér az eset fölött.

Nyugodt lelkiismerettel.