Vasi párharc a fináléban
Tavasszal utoljára borult piros feketébe a Tiszaligeti Sportcsarnok, hiszen ezen a mecscsen el kellett hogy dőljön, ki lesz a Falco ellenfele a fináléban, és ki játszik az Albacomppal a bronzéremért. Először a hazai piros-feketék tudatosították, hogy harcban akarnak maradni címük megvédéséért, és három percen belül csaknem tízpontos előnyre tettek szert a megszokott kezdő ötösből ezúttal Vavra Pétert nélkülöző vendégekkel szemben.
Krivacsevics Dragoljub nem is tehetett mást, mint hogy időt kért, és nyilván okosakat mondhatott, mert nem sokkal később egyenlítettek a vasiak. Nagy szerepe volt ebben az edző által eszközölt változtatásoknak, elsősorban a letámadó védekezésnek, valamint annak, hogy Fodor Márton a helyes ritmusra állította a LamiVéd játékát, Jermaine Thomas pedig a hátvéd szerepében kezdte el gyártani a pontokat. A második negyedben egy ideig a Körmend uralta a játékot, a hazaiakat a megszokott pontgyáros, Thomas Kelley tartotta életben, és olyan valaki csatlakozott az irányítóhoz, aki eddig nem kért főszerepet az elődöntőben – Góbi Henrik. A félidő slusszpoénját az érthetetlenül egyedül hagyott Andrius Jurkunas dudaszó pillanatában elengedett hármasa jelentette, amely ötpontos szolnoki vezetést eredményezett.
A harmadik negyed csaknem hű tükörképe volt a kezdő játékrésznek. Egyrészt hamar elhúzott az Olaj, másrészt a vendégcsapat ugyanúgy egyenlített, mint tette azt az első szakaszban. Az amerikaiak és Fodorék vitték a prímet ez idő tájt, sőt a 27. percben az ifjabbik Fodor fivér, Márton triplája már a vasiakat juttatta vezetéshez. Hogy aztán újra egyenlő állásból induljanak neki a felek a negyedik játékrésznek (57–57).
Annak a szakasznak, amelyben végig benne volt a hosszabbítás lehetősége.
Mindenesetre őrült záró felvonást produkált a két csapat. Alig esett pont, öt perc alatt mindössze Hollins egyetlen büntetője miatt kellett megnyomnia a gombot az eredményjelző kezelőjének. Aztán főleg Kenneth Henderson mutatványainak köszönhetően – legalábbis ezen a meccsen – szinte behozhatatlan előnybe került a végjátékra a Körmend (59–65, 38. perc). A Szolnok kapaszkodott, egy pontra feljött, de az utolsó percben már nem esett találat. Először Vavra Péter hagyott ki két büntetőt, aztán négy másodperccel a vége előtt Jurkunas próbálkozott triplával (talán egy betörés eredményesebb lehetett volna) – ám nem járt sikerrel a kitűnő litván, Jermaine Thomas pedig egészen a körmendi B-középig futott a megszerzett labdával.
