A birodalom visszavág?

Főbenjáró bűnnek tűnik, ha a kosárlabda férfi szakágának felvezetője nem a címvédőről szól, talán mégis megbocsátják az olvasók, hogy ezúttal indokoltabbnak tartjuk az amerikai gárda felkészülésének és céljainak részletezését, mint az argentinok részletekbe menő bemutatását. Áltathatnánk magunkat azzal, hogy a pekingi tornán a titkos favorit litvánok, a világbajnok spanyolok, a mezőny erősségének tudatában címvédésre még a lelkük legmélyén sem számító argentinok vagy az Európabajnok oroszok is főszerepet kapnak, de ha csak egy kicsit is belegondolunk, az igazi attrakció a Team USA szereplése lesz. Kicsit hasonlít a helyzet az 1992-es olimpia előttihez, bár az elvárások valójában nem is olyan nagyok, mint akkor, amikor Barcelonában először láthattak a nézők olyan amerikai válogatottat, amelyben az NBA kiválóságai szerepelnek. A Nemzetközi Kosárlabdaszövetség (FIBA) 1989-ben határozott arról, hogy engedi a tengerentúli liga profijait játszani Spanyolországban, így aztán összeállhatott talán minden idők legerősebb válogatottja, a Dream Team, az álomcsapat.

Színre lépésének még a „cipóra vert” ellenfelek is örültek egy kicsit, mert például a litván Zalgiris Kaunas játékosa, Gintaras Krapikas olyan kosarasok ellen játszhatott, akiket 1992 előtt még televízióban is ritkán láthatott. A Detroit Pistons mágusa, Chuck Daly kapta a megtiszteltetést, hogy edzője lehessen a bombaerős együttesnek, a Charles Barkley, Larry Bird, Clyde Drexler, Patrick Ewing, Erwin „Magic” Johnson, Michael Jordan, Christian Laettner, Karl Malone, Chris Mullin, Scottie Pippen, David Robinson, John Stockton alkotta keretnek. Dalynek persze nem sokat kellett izgulnia és napokat gondolkoznia azon, hogy a zóna ellen milyen játékot játsszon csapata – a torna során egyszer sem kért időt… –, a szupersztárok maguktól, önjáró módon püföltek el mindenkit, átlagban 43.2 pontos fölénnyel. Persze az lett volna a csoda, ha nem így történik, hiszen a 12 játékosból tízen az NBA valaha volt legjobb ötven kosarasa közé kerültek, ami újfent pontosan érzékelteti, milyen bombasztikus gárda volt az. A szakírók szerint ez volt az egyetlen igazi Dream Team, mert Jordanék után hiába jöttek az újabb – idézőjeles – álomcsapatok, az álomjáték elmaradt.

Négy év múlva Atlantában a Dream Team 2 nyert, de már akadtak nehéz meccseik Reggie Milleréknek, az első valódi figyelmeztetést Sydneyben kapták az amerikaiak: ugyan aranyérmet szereztek, ám az elődöntőben hajszál híján elbuktak a litvánok ellen, s a finálét is „csúnya” kosárlabdával hozták a franciák ellen. Az amerikaiak ébredeztek, s kezdett tudatosulni bennük, hogy szupersztárjai mellett Európa és Dél-Amerika legjobbjai – akik közül már néhányanaz NBA-ben bontogatták szárnyaikat – egyre közelebb kerülnek az amerikai gigasztárokhoz.

Aztán kitört a botrány, mert a lemondások miatt többnyire fiatalokból álló „sokadik Dream Team” leszerepelt, s csak a bronzérmet kaparintotta meg, miközben háromszor is kikapott! A kudarc végleg ráébresztette az amerikaiakat, hogy nemcsak utolérték, de meg is előzték őket. Jerry Colangelót nevezték ki a Team USA csapatfőnökének, aki azonnal leszögezte, hosszabb periódusban gondolkodik, amelynek a végén érett, egymásért küzdeni tudó játékosokból álló csapatot akar utaztatni Pekingbe. Az építkezés közben az alap több helyen beomlott. A 2006-os világbajnokságon újabb kínos vereség csúszott be (az elődöntőben az Európa-bajnok görögök győzték le Mike Krzyzewski edző alakulatát), majd néhány kiválóság lemondta a FIBA Amerika-bajnokságon való szereplést. Noha az a csapat, amely végül megszerezte az olimpiai kvótát a torna megnyerésével, nem volt a lehető legerősebb, ám azóta a bizakodás jelei fedezhetők fel. Többek között abban mutatkozik meg, hogy olyan szupersztárok, mint például Kobe Bryant, LeBron James, Jason Kidd vagy Dwyane Wade is jelezték, ott lesznek a felkészülésen, vállalják az edzőtáborokat, és teljes elkötelezettséggel részt akarnak venni az olimpián. A Colangelo, Krzyzewski páros a június végi Las Vegas-i mini edzőtábor után választja ki azt a 12 játékost, aki Pekingben szerepet kap.

„Nehéz döntést kell hoznunk, mert rengeteg kiváló játékos közül kell megneveznünk az utazókat. Ez lesz az utolsó lépés a torna előtt, és talán a legfontosabb. Mindenképpen az aranyérmet akarjuk megszerezni, de nem mindegy, hogy milyen játékkal. Helyre kell állítanunk az amerikai kosárlabda nimbuszát, éppen emiatt fontos, hogy meggyőző, közönségszórakoztató produkcióval tegyük ezt Pekingben” –mondta a minap Krzyzewski.

S hogy komolyan gondolják az amerikaiak, álljon itt egy remek példa! Az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága bejelentette, nem tart igényt a kínai étkeztetésre, saját szakácsokat és konyhai személyzetet visz magával Pekingbe. A házigazda persze megorrolt az amerikaiakra, diplomáciai sértésként élte meg a tervet. A több mint 600 sportoló, köztük persze az NBA megasztárjai, azt falatozzák, amit kedvelnek, és úgy készítik el nekik, ahogy ők szeretik. Semmit sem bíznak a véletlenre…

PROGRAM

Augusztus 10-én rendeznek először férfimeccset Pekingben, mindjárt egy csemegével, hiszen Kína az Egyesült Államok ellen lép parkettre. A két hatos csoport négy-négy legjobbja 20-án negyeddöntőzik. Két nappal később az elődöntő, újabb két nap múlva a finálé következik.