A közvéleményben még élénken élt a nem egészen egy évvel korábbi, a jugoszlávok ellen 1–12-es összesítéssel elveszített vb-pótselejtező sokkoló emléke, amikor a régi-új kapitány, Bicskei Bertalan vezetésével a válogatott nekivágott az Eb-selejtezőknek. A régiek közül Halmai Gábor, Illés Béla, Pisont István és Sebők Vilmos az új szakvezetőnél is alapember maradt, melléjük-közéjük érkeztek a fiatalok: Király Gábor, Dárdai Pál, Fehér Miklós, Hrutka János, Korsós György és Mátyus János ebben a sorozatban lett stabil tagja nemzeti csapatunknak. A csoport erősségei közül az első helyet megszerző Portugáliától oda-vissza kikaptunk (1–3, 0–3), és mivel Romániától (1–1, 0–2), valamint Szlovákiától (0–0, 0–1) is csak egy-egy pontot tudtunk megkaparintani, be kellett érnünk a negyedik hellyel. Azerbajdzsántól (4–0, 3–0) és Liechtensteintől (5–0, 0–0) ellenben gólt sem kaptunk – ugyanakkor igaz, hogy a vaduzi 0–0 sokakkal elfeledtette a biztató pillanatokat (például Sebők Vilmosnak a két csapat budapesti meccsén elért mesterhármasát), és ugyanolyan baljós érzéseket keltett, mint anno a jugóktól kapott zakó…
