Káprázat a jégen
A péntek is úgy zárult, mint a töb bi nap. A magyar jégkorong-válogatott a horvátok elleni siker után visszatért a főhadiszállásra, és várta Énekes Lajos szokásos üzenőcéduláját. A csapat másodedzője minden este kiragasztotta a szapporói Prince Hotel hetedik emeletén a másnapi menetrendet, a játékosok ehhez igazították egyéb programjaikat: a városnézést, a vásárlást vagy éppen a csendespihenőt. Énekes péntek este sem tett kivételt, precízen tartotta magát az előzőekhez, a szombati nap végére, 23 órára beírta a szokásos „Jó éjszakát!” üzenetét. Persze azt ő sem gondolta komolyan, hogy az ukránok elleni sikert majd csendes tévézés és korai alvás követi…
A nagy meccs napján fél kilenckor ébredt a csapat. A reggeli után fél tízkor, mint rendesen, busz várta a fiúkat, amely a Cukiszamu Arenába szállította őket. Pat Cortina szövetségi kapitány a világbajnokság utolsó edzését vezényelte az együttesnek. Természetesen sok újdonságot már nem gyakoroltak a fiúk, könnyed átmozgató tréninget tartott a mester. A hangulat az esti tét ellenére sem volt feszült – négy győzelem után minek aggódott volna bárki is? Délután egykor újra a hotelben voltak a játékosok, az ebédet megbeszélés követte, majd szabad program következett. Százharmincöt perccel az ukránok elleni kezdés előtt érkezett a busz, Cortina szállt fel elsőként, és az első ülésről minden egyes játékosát név szerint, a Japánban használatos „szan” toldással köszöntötte. Hat óra után néhány perccel ért a csarnok játékosbejárója elé a magyar válogatott busza. Kéri Rudolf már várta a csapatot. A válogatott felszerelésének fő felelőse már órák óta ügyködött, előkészítette az öltözőt, a fiúk korcsolyáját, és szokásához híven talán még a japánoknak is besegített… Mindenki „Rudibája” a bevált szertartáshoz tartva magát valamennyi játékossal pacsizott. A rituálé után már csak a meccs volt hátra.
Álmodni se lehetett volna gyönyörűbb kezdést
A meccs, a magyar jégkorong történetének talán legfontosabb meccse, amelyen a záró napra toronymagas favoritból erős riválissá „zsugorodó” Ukrajna volt az ellenfél. Vladimir Golubovics együttese kizárólag magát okolhatta a minősítésromlásért, a vb-n ugyanis semmivel sem erősítette meg rettegett hírét. A szapporói mezőnyből természetesen kiemelkedett, ám nem annyira, hogy a kiváló magyar válogatottnak ne lett volna esélye ellene. Ahogy a csapatkapitány, Kangyal Balázs mondta: semmi különlegessel sem kell készülni, a lényeg, hogy a gárda a Cortina által előírt egyszerű és biztonságos játékát hozza.
Azt hozta! És még sokkal többet… Még három perc sem telt el a meccsből, amikor Ocskay Gábor lövését Igor Karpenko a lepkésével védte a bal felső sarok előtt. A magyar csapat parádésan kezdett, a tizedik perc környékén az Ocskay, Palkovics Krisztián, Vaszjunyin Artyom sor teljes létszámban úgy járatta az ukrán harmadban a korongot, mintha emberelőnyben lett volna. A fölény gólt hozott: a 11. percben Vas János igazolta, hogy megérte rá várni, és azt is, hogy az igazi klaszszis a legfontosabb pillanatban mutatkozik meg. Az ukránok a kapuvasat találták el Szuper Levente ketrecénél, a korongszerzés után Ladányi Balázs az Iowa Stars menőjéhez játszott, ő középen kilépett, és a hálóba lőtt!
A harmad vége előtt fél perccel az egész tornán óriási formában teljesítő Palkovics is hozzátette a magáét a meccshez. Emberelőnyben játszottunk, de az Alba Volán csatára nem tipikus emberfóros szituáció végén volt eredményes: az ukránok gyűrűjében kapura tört, és a jobb felső sarokba bombázta a pakkot. És még nem volt vége! A második harmad elején Ladányi újabb passza után már hárommal mentünk – ezúttal Peterdi Imre küldte a hálóba a korongot.
Hárommal!
Ukrajna ellen!
A világelitbe jutásért vívott mérkőzésen.
Nem hittünk a szemünknek...
Jönnek az ukránok, jönnek az ukránok!
Ám ekkor az ukránok szövetségi kapitánya időt kért, és csavart egyet a meccs menetén.
Golubovics együttese kapujához szögezte a magyar gárdát, agresszívebben játszott, jóval többet ütközött, így óriási problémáink adódtak a harmadunkban, az ellenfél térfelén pedig alig járt magyar hokis. Az ukránok azt az arcukat mutatták, amelyet a vb-n eddig nem láthattunk – 43 másodpercen belül kétszer is betaláltak. Előbb Oleg Blagoj lövése csúszott át Szuper alatt, majd a korong után vetődő Vitalij Szemencsenko is a jobb sarokba lőtt. Hideg zuhany a javából, a meccs kísértetiesen kezdett hasonlítani a japánok elleni összecsapáshoz.
Az ukránok vérszemet kaptak, a harmadik harmadban a lehető legrosszabbra lehetett számítani. És jöttek is keleti szomszédaink, mint a veszedelem, ám inkább kapkodtak, mint hogy kidolgozott akciókat vezettek volna. Golubovics a három csatára mellé rendre feljebb küldte egyik védőjét, így csupán egy ukrán bekk maradt biztosítani, ami sorozatos magyar létszámfölényes megugrásokat eredményezett. Kettő az egy elleni szituáció végén tiszta ziccerben Vaszjunyin kétszer, Vas János egyszer hibázott.
Eldönthették volna a meccset… De küzdött, kapart, és keményen, pontosan védekezett a magyar válogatott. Amikor már csak három és fél percre voltunk a csodától, Szélig Viktort koronggal arcon lőtték. Dőlt a vér védőnk arcából, de kisebb ápolás után visszatért a jégre, a végjátékot ő sem akarta kihagyni.
Négykézláb ünnepelték a kimagasló diadalt
Két perccel a vége előtt Vas Jánost állították ki, miután az egyik ukrán tarkójára vágott – mentségére szóljon, előtte hatalmas könyököst kapott ellenfelétől, az mégsem ért két percet...
Gyilkos két perc elé néztünk, de a csapat már négy emberrel sem engedte ki a kezéből a győzelmet, és a 2009-re szóló svájci repülőjegyet. Sőt az utolsó megugrást góllal zártuk, Ladányi passzából Vas Márton vágta a pakkot az ukrán kapuba. Ekkor már az egész magyar kispad ünnepelt.
Az ukránok az utolsó másodpercekben még hisztériáztak, csapkodtak, de ki törődött már velük?! A magyar válogatott tagjai a lefújás után átvetették magukat a palánkon, a díjátadás után a szövetség elnöke, Studniczky Ferenc is előkerült, vezetésével a csapat négykézláb csúszott a jégen. Volt mit ünnepelni, annyi év után teljesült az álom.
Feljutottunk az A-csoportba!
