A mexikói tragédia után sorozatban ez már az ötödik világverseny volt, amelyről lemaradt a magyar válogatott, Mészöly Kálmán csapata (többek között Kiprich Józseffel és Illés Bélával a soraiban) Svájc, Törökország és Svédország mögött, Izlandot megelőzve a negyedik helyen végzett selejtezőcsoportjában. Igaz, így is volt magyar résztvevője az angliai kontinensviadalnak: Puhl Sándor. A világ legjobb játékvezetőjének négyszer is megválasztott bírónak két találkozó jutott, a portugál–török csoportmérkőzés (1–0), majd a német–angol elődöntő. Utóbbi meccs az egyik legnagyobb sportélményt jelenti számára. „Számomra a kétszer tizenöt perces hosszabbítás minden idők legjobb meccse – mondta Puhl Sándor. – Emlékszem, Tony Adams, az angolok csapatkapitánya odajött hozzám, és így szólt: »Jól szórakoztunk, nem?« Pedig még csak a kilencven percnek volt vége. Bevallom, a végén sajnáltam az angolokat meg a csodálatos hangulatot teremtő szurkolókat, de0 a sport ilyen, időnként kegyetlen. S hogy mi lett a labda sorsa? Felajánlották nekem, én meg eltettem.”
