november óta nem elnöke a testületnek, s a vizsgálat már jó ideje lezajlott? Van, aki amondó, a demonstráció annak szólt, hogy a bírók kikényszerítsék az újbóli JT-vezetőségválasztást, sőt egy új szervezet létrehozását. No, de miért lenne szükség ilyen alakoskodásra, ha a jelenkorban – kölcsönvéve egy ismerős szlogent – már minden a rend, fegyelem, törvényesség jegyében zajlik?
Lehet, az anyagiak miatt, hiszen az új élet kezdetét alaposan megkönnyíti, ha a gazdasági ügyekért felelős testület tiszta lappal kezdi meg működését...
Ami ezt a vélekedést alátámaszthatja, az az, hogy a bírók ominózus cikkünkben is elújságolták, ők nagy mérgükben már megalakították új szervezetüket Magyar Labdarúgójátékvezetők Testülete néven.
A futballdiplomáciánk már mélyponton van
A kínos ügy felszínre „buktatásának” persze lehet más oka is, mégpedig az, ami a hobbi szinten űzhető bíráskodásban is roppant fontos: a karrierépítés lehetősége, a hazai, illetve nemzetközi pozíciók birtoklása. Nem titok, az ellenőrzésért pénz jár, az itthon végzett munkáért kevesebb (de nem kevés), a külföldi utazásért napidíj címén valamivel több. Egy NB I-es mecscsen harmincötezer forint illeti a bíró munkáját figyelőt, míg a BL-meccsen kétszázötven svájci frank, azaz negyvenezer forint. Mondani sem kell, hogy az UEFA és a FIFA elsősorban azokat foglalkoztatja, akiket becsben tart, akiknek van nevük, vagy – miután nem diktatórikus szervezetekről van szó –, akiket a nemzeti szövetség, vagy annak tagszervezete javasol a feladat elvégzésére. No már most – tetszik, nem tetszik – a futballvilágban, ha magyar focibíróról van szó, Puhl Sándor, a legendás Palotai Károly, illetve a jelenkori JB-elnök, a franciaországi vb-n közreműködő Vágner László neve cseng még (illetve már csak...) jól – ez, ha fáj valakinek, ha nem, akkor is tény. A nevek „eltörlésére” pedig annál hatékonyabb módszer nem létezik, mint ha besározzák őket.
A korábban MLSZ-alelnökként is dolgozó Puhl Sándor esetében már régóta megy az aknamunka, mint ahogyan hoszszú azok névsora, akiket az elmúlt két évben Magyarországról igyekeztek ellehetetleníteni Zürichben, illetve Nyonban. A zavarkeltés eredménye ismert: a szétzilált magyar futballdiplomácia újkori „eredményei” között van már a nulla szavazattal elbukott Eb-pályázat, az UEFA által sokáig befagyasztott támogatási pénzek ügye és nem mellékesen az, hogy a magyar játékvezetők nemzetközi foglalkoztatásáról úgyszólván semmilyen információja sincs focit kedvelő társadalmunknak.
Mindenki roppant kínos helyzetbe került…
A bíráskodás kapcsán csak ügyek vannak – mint amilyen ez a mostani, amely balhé kapcsán a titkolózás, a felelősség áthárítása, a részinformációk csöpögtetése miatt kínos helyzetbe kerül(t) mindenki: az is, aki mondta, az is, aki kapta a vádakat, és az is, aki leírta a történetet.
Kinek az érdeke ez?
Persze mindegy is, hiszen a kórkép riasztó: a dezinformálás (érkezzen bármelyik oldalról is) más célt nem szolgálhat, mint a zavarkeltést. Egy ilyen helyzetben pedig azoknak a megítélése romlik, akik vétlen szereplői az ügynek, márpedig a bírók többsége semmi mással nem szeretne foglalkozni, mint hogy legjobb tudása szerint fújja a sípot a meccseken, és a magyar futball szomorú jelenében a roppant gyenge bajnokságból kitűnve jusson el odáig pályafutása során, hogy akár vbdöntőt is vezethessen.
Ami – csak emlékeztetőül – a futball történetében eddig csak egyetlen magyar játékvezetőnek sikerült.
Puhl Sándornak.
