A szlovénok elleni 1–0-s vereség után célkeresztbe került. Leginkább a vendégek gólja előtt tanúsított viselekedését lehet számon kérni Tőzsér Dánielen, hiszen Vass Ádám hibájánál nem próbálta korrigálni társa bakiját, hanem a társának hátat fordítva figyelte, ahogyan a szlovén támadók mattolják a kiszolgáltatott magyar védelmet. Arra voltunk kíváncsiak, Tőzsér Dániel miképpen értékeli kiábrándító válogatottbeli teljesítményét.
„Elfogadom a kritikát, szörnyen ment a játék a szlovénok ellen - mondta Tőzsér Dániel. – Rossz passzban vagyok, nyilván a körülöttem zajló hercehurca sem tesz jót, de nem akarok a klubcsapatomnál kialakult helyzet mögé bújni. Mondhatják, hogy nem ütközöm, rosszak az átadásaim, azt viszont kikérem magamnak, hogy a hozzáállásomat bírálják. Hogy egy sportoló – az én esetemben futballista – ne adja a maximumot, s ne tegyen meg mindent a győzelemért?! Ne vicceljünk már! Lehet, hogy az én játékstílusom sokaknak nem szimpatikus, nem szembetűnő a harcosságom, és a válogatottban eddig nem futballoztam megfelelően, de ne gondolja senki, hogy szándékosan hátráltatnám társaimat, és megsértődöm valakinek a hibáján. Azért álltam meg a szlovénok gólja előtt, és ugrottam hátrébb, amikor Vass Ádám felém jött a labdával, nehogy megzavarjam. Pechünkre a kommunikációs problémánból született a gól. Nem mintha számítana, de Ádám a meccs után odajött, és elismerte, hogy hibázott.”
Várhidi Péter szövetségi kapitány a mérkőzés előtt azzal a feladattal bízta meg Tőzsér Dánielt, hogy lőjön kapura, és ezt azzal indokolta a taktikai hadrend iránt érdeklődőknek: a középpályás kivételes rúgótechnikáját kötelessége kihasználni. A labdarúgónak egy lövése sem volt a meccsen...
„Mikor rúgtam volna kapura? – kérdezett vissza Tőzsér Dániel. – Ez az én teljesítményemre nézve is kritika, de nem is kerültünk lövőhelyzetbe. Borzalmas volt a támadójáték, érthetetlen, miért próbálkoztunk hosszú előreívelésekkel, amikor csak a földön tudunk eredményesen játszani.
Visszatérve rám: üssenek, bántsanak, én akkor sem török meg. Elismerem, minősíthetetlen volt a produkcióm, de tiszta a lelkiismeretem.”
