A kezdést sem kellett megvárni ahhoz, hogy meglegyen a válasz az est legfontosabb kérdésére: igen, Fabio Capello magáévá tette az angol „közakaratot”, a kezdő tizenegybe jelölte David Beckhamet, aki ezáltal legalább 100-szoros válogatottként fejezi majd be futballistakarrierjét.
Becks a bemelegítés után belebújt arany díszítésű fehér futballcsukájába, hamarost beívelte első szögletét – majd eltűnt a mezőnyben. Nem sokkal az első félidő lefújása előtt aztán helyet követelt magának a meccs krónikájában: sárga lapot érően rángatta meg az addigra már góllövővé előlépő Franck Ribéryt. Mert miközben az angolok nem játszottak roszszul, és a Capello által kért rövid passzos játékukkal néhányszor „nyomoztatták” a labdát a franciákkal, utóbbiak megszerezték a vezetést: a 32. percben David James elütötte a kapura törő Nicolas Anelkát, és Ribéry higgadt ítélet-végrehajtónak bizonyult. Az apró játékmester meze már ekkor a középpontba került: Ribéry lehúzta a dreszszét, hogy az alatta viselt trikóra írt soraival tisztelegjen egy néhai barátja és a meccs előtti napon szívinfarktusban elhunyt francia sztárkommentátor, Thierry Gilardi emléke előtt – Meyer játékvezetőt nem hatotta meg a gyász, sárgát adott a játékosnak.
A drámát ezzel le is tudták a csapatok, ami nem jelenti azt, hogy a folytatás eseménytelen lett volna. Mindazonáltal a lényegi rész a 63. percben lezárult: Beckham elhagyta a pályát – az újabb kérdés már csak az, hogy időlegesen-e vagy végleg.
