Tiszta fejjel játszva jutottak előnyhöz

A reggelinél Mátéfalvy Csaba, Földi László segítője beleharapott a mézzel megkent kalácsba, majd csak annyit jegyzett meg: „Keserű méz.” Persze az étkezéssel vagy az utazással kapcsolatos apróbb bosszúságokon nem is volt érdemes rágódni (annál inkább a mézes kalácson), mivel a nagy dolgok úgyis a medencében dőltek el szerda este.

Kotor belvárosában több helyen plakátokon hirdették az Euroliga negyeddöntőjének első mérkőzését, a párharcban története legnagyobb nemzetközi sikerének megismétlésére készült a helyi Primorac. Huszonkét évvel ezelőtt ugyanis a jugoszláv bajnokságot és kupát is megnyerte a Kotor, majd egészen a BEK elődöntőjéig menetelt, ahol a német Spandau búcsúztatta a gárdát.

Az 1923-ban alapított kék-fehér klub tavaly megnyerte az első ízben kiírt montenegrói bajnokságot. A küzdelemsorozat ugyan csak hat csapatot vonultat fel – sőt az egész országban sincs több 12 egyletnél –, ám ebből hármat a nemzetközi porondon is jegyeznek: a Kotort, a Jadran Herceg Novit és a Budvanszka Rivijerát. Utóbbi egyébként földrajzi értelemben amolyan kivétel, hiszen a 650 ezres országban – Budvát leszámítva – kizárólag a kotori öbölben pólóznak – igaz, itt több ezren. Ehhez képest a regisztrált felnőttjátékosok száma alig néhány száz, de kis túlzással születésükkor már a vízbe dobják a gyerekeket, akik közül már csak a nagy számok törvénye alapján is kikerül jó néhány klasszis.

Persze nem mindenkiből lesz pólós, egyesek például inkább huligánnak állnak… Belőlük mintegy huszonöten várták az uszoda előtt a Vasas buszát, amelyet görögtüzekkel és tojásokkal, sőt néhány kővel is megdobáltak. Betörték, majd felfeszítették az első ajtót, ahol az idegenvezető helyén Nagy Viktor ült. Ő ugyan nem volt rest megvédeni magát (még egy-két pofont is kiosztott), de a csetepaté közben a kapusnak ellopták az mp3-lejátszóját… Szerencsére az incidens nem ingatta meg a piros-kékeket, Nagy már az első negyedben eksztázisban űzte-hajtotta társait.

Az uszodában frenetikus hangulat uralkodott, és jó balkáni szokás szerint a cigarettát sem mellőzték a nézők. A hazai drukkerek az első negyed felétől irtózatosan hangos sípokkal kísérték a Vasas támadásait, innentől kezdve tehát senki sem hallotta, ha sípoltak a bírók… A rendkívül ellenséges légkörben éretten és fegyelmezetten pólóztak a piros-kékek, akik precízen igyekeztek megvalósítani, amit Földi László kért tőlük a meccs délutánján.

A Vasas az első negyedben egygólos előnyt szerzett, a másodikban mindkét gárda kétszer talált be, majd a harmadikban már két góllal vezetteka magyarok – többek között remek védekezésüknek köszönhetően: hátrányban észre sem lehetett venni, hogy eggyel kevesebben vannak.

Az utolsó negyedre hatalmas rohanásba kezdett a Kotor, ám a Vasas továbbra is rendkívül tudatosan, fegyelmezetten és tiszta fejjel játszott, s tartotta kétgólos előnyét. Győzelmével a piros-kék gárda nagy lépést tett a négyes döntő felé.

A siker édes, mint a méz.