Fesztivál a ringben, fesztivál otthon

Ahogyan már megírtuk, a hét eleje óta Zinnowitzban készül a most éppen április 26-ra kitűzött tizedik címvédésére Erdei Zsolt, a WBO félnehézsúlyú világbajnoka. A márciustól májusig széles skálán mozgó meccsidőpont körüli hercehurca nem viselte meg Madárt, aki arra készül, hogy megidézze a dicsőséges 2006-os napokat.

Mi a fárasztóbb: bírni a kemény zinnowitzi edzőtábort vagy elviselni, hogy az Universum ide-oda tologatja a mérkőzését?

Ha azt mondom, hogy az Öreg, azaz az edzőm, Fritz Sdunek mindent megtesz azért, hogy még csak gondolni se legyen időnk arra, mennyire vagyunk fáradtak, akkor kitalálható, ugye? Háromszor edzünk naponta, elég kevés időm van kipihenni magam. Talán csak az étkezések utáni másfél órák. De vitézül tartjuk magunkat Balzsay Karcsival. Én például élvezem, teljesen át tudom adni magam a tréningeknek. Persze hiányzik a család, de jó, hogy ezt a két hetet most be tudtuk iktatni a felkészülésbe.

Az edzések után végre a bunyót is újra élvezni fogja?

Bízom benne, de előre ezt nehéz megjósolni. Általában szoktam élvezni.

Csak mert legutóbb azt mondta, az Ulrich elleni 2006-os mérkőzése óta nem volt olyan, amelyiket az elsőtől az utolsó gongig élvezte volna.

Éppen most néztem meg azokat a felvételeket. Azon vagyok, hogy visszahozzam azt az állapotot. De kell egy olyan ellenfél, aki ezt kicsalogatja belőlem. Bízom benne, hogy olyan lesz.

Tudnak találni olyat?

Persze.

És találnak is?

Nem tudom. Beleéltem magam a címegyesítésbe, de nem jött össze. Aztán abba, hogy Diaconuval bokszolok kötelező címvédő meccset. Abból sem lesz semmi. Ulrich meg a nagy amerikaiak, Jones és Hopkins nem jöhetnek. Ha valamelyikre, főleg a címegyesítésre azt mondják, hogy összejött, akkor azonnal átállítom magam. Még van időm.

Meddig tud így váltani?

Még nem tettek igazán próbára. Az első Garay-meccsemnél például három héttel előtte tudtam meg, hogy változik az ellenfelem. Sikerült, ahogy sikerült, de nyertem. Pontosabban megnyertem. A győzelmet talán nem kell magyarázni.

De Viktor fiának például igen, hogy a papa miért nincs otthon két hétig.

Meg még mi minden mást kell neki elmondani! Egyre rakoncátlanabb, csinálja a fesztivált. Olyan gyerek, akinek nagyon sok az energiája, hol itt bukkan fel a lakásban, hol ott. Nyitott szemmel jár a világban, egyre többet tanul. Hol a feleségem áldozza fel magát érte, hol én. Ez normális, egyrészt jó, másrészt meg nem. Nekünk is van, vagy lenne saját életünk, csak annyira imádjuk Viktort, hogy mindent megadunk neki. De ez sem jó, ezzel is tisztában vagyunk. Ott van például a két edzés közötti időszak. Ahelyett, hogy pihennék vagy pihennénk, mindig vele játszunk vagy beszélgetünk.

Magyarul vagy németül?

Csakis magyarul. Ha németet akar tanulni, akkor jó németet tanuljon, ne az én „ungarische” akcentusomat.