Ez akkor jutott az eszembe, amikor olvastam a kollégák tudósítását az MTK–Paks labdarúgó-mérkőzésről. A bajnoki címért harcoló kék-fehér együttes a bemelegítés alatt a tizenhatosról harmincszor kísérletezett lövéssel, viszonylag szerény eredménnyel: egy gól, egy kapufa, egyszer Végh Zoltán védett, a maradék 27 alkalommal nem sikerült eltalálni a kaput.
Jó, mondhatnánk, ez csak a bemelegítés, de magán a mérkőzésen sem sikerült igazán javítani a lőlapon, legalábbis a kettőből semmi mutató megcsappant vállalkozó kedvet és állandósuló ügyetlenkedést tükröz.
A meccs végén begyötört gól dacára így két tavaszi bajnokiján öt pontot veszített az MTK. A magyar futballon edződő emberben persze rögvest felvetődik, semmi különös nem történt, csupán a papírforma érvényesül, és a csapat mindent megtesz, nehogy a végén még bajnokságot nyerjen.
Holott nyilvánvalóan nem holmi ultimátum miatt jöttek a gyengébb eredmények: ezek a fiatal gyerekek a következő 13 fordulóban nyernek és buknak még néhány mérkőzést (a Sopron elleni siker például tutinak tűnik), ám a keret erősségét tekintve Garami József alakulata nem jobb a Debrecennél, az Újpestnél, de talán a Honvédnál sem.
Így azzal nincs is különösebb baj, ha az MTK sorra hullajtja el pontjait, és csak a harmadik helyen végez – azért viszont igenis szégyellje magát mindenki, ha a játékosok csak minden tizedik alkalommal képesek eltalálni a kaput. Hiszen ezek a játékosok egy kitűnő labdarúgó nevét viselő futballakadémiáról érkeznek, ahol elvben remek képzést kaptak, és ezáltal messze a legtehetségesebbnek tartják őket a hazai mezőnyben.
Ezek a játékosok a magyar futball reménységei – hát akkor tanítsa már meg valaki őket legalább kapura lőni! Darwin Head kanadai szurkoló tisztes polgári foglalkozása amúgy favágó, de havonta kétszer szívesen hokizik a haverokkal.
KUN ZOLTÁN
Legfrissebb hírek
