Ha a kisfőnök egy laza csütörtöki kispályás parti után állna elő az alábbiakhoz fogható gondolatsorral, néhány másodpercig meredten bámulnám, a szűkülő szembogárról viszont eszembe jutna egyhangú étrendje, ami orvosilag bizonyítottan hatással van az agyműködésére, ergo végeredményben szó nélkül hagynám az olyan típusú mondatot, amit Tisza Tibor dietetikus által gasztronómiailag is ápolt Újpest-labdarúgó alighanem komolyan vesz: „Akár jól is jöhet a Zalaegerszegen kapott pofon, hiszen riválisaink nem győztek, mi viszont észhez tértünk ettől a vereségtől…”
De fennakadna a receptorokon a „Győrben és Zalaegerszegen ki lehet kapni…” hangulatát idéző Balogh Jánoslózung is.
Nyilván bennem van a hiba, ha képtelen vagyok értelmezni és magamévá tenni azt a magatartásformát, amelyik arra sarkallja a delikvenst, hogy megadóan előrebillentse a fejét az előbb-utóbb menetrendszerűen érkező, kijózanító tockoshoz, aki később – tetézve a bűnt – még magyarázattal is szolgál az isteni közbeavatkozást amúgy mellőző történtekre. (A Teremtőt nem érdekli a Soproni Liga, ha úgy lenne, szigorúan lokalizált területen, konkrétan a kőérbereki uradalomban feltehetően lezajlott volna az Armageddon.)
A fentiek szerint tudniillik a zalai maflás lehetősége kódolva volt/van az Újpestben, amelynek valamiért(?) észhez kellett térnie – néhány érdeklődőt mellesleg fel kellett locsolni a IV. kerületi topsztori, a „Két gólért egy lakást!” akció ismeretterjesztő kibontása után –, de a jelek szerint olykor a címvédő debrecenieknél is tort ül a kishitűség.
Tisza Tibor vagy Balogh János – most éppen ők szólaltak meg, pech – ugyanakkor nálunk sem lehetne élsportoló, ha nem lenne meg bennük a sikerbe vetett hit nyomorult szikrája.
Más bánt.
Az MTK-s Kanta József „Foghatjuk a fejünket, hiszen egy jó rajttal most alaposan meglóghattunk volna...” kezdetű busongó morfondírozása csak a szépítéshez elég a „Beszéljünk értelmesen futballbotlásainkról!” mottójú topicban.
Pedig szentül meg voltam győződve róla, hogy verbális fociban még nyerők vagyunk.
LIPCSEI ÁRPÁD