A Fradi ára

Miután a szokott mozdulattal bevertem a sípcsontom az asztal lábába, és Somogyi kolléga a tévét a Mónika-showra kapcsolta, az onnan kapott impulzusokból merítve máris nekiláthattam az összeesküvés-elméletek gyártásának. Fradi-ügyben, persze. Amikor az első, erősen alulszocializált vendég érkezett, éppen arra gondoltam, mi lett volna, ha a britek ajánlatában nemcsak szerintük, hanem az elbírálók szerint is szerepel a 800 milliós részvénycsomag megvásárlásának terve.

Talán ugyanez lenne a helyzet: mert aligha a félreérthetően megfogalmazott pályázati anyagon, avagy a nyolcmilliárd forint helyett hétmilliárdos vásárlási szándékon van a hangsúly – hanem azon, hogy ha valamit nagyon nem akarok eladni valakinek, úgyis találok egy pontot, amelybe beleköthetek. De elvileg szó sem lehet ilyesmiről. Hiszen a vagyonkezelő miért ne akarná a segítőkész szigetországi kézre juttatni a Ferencvárost?

A másodjára szóhoz jutó, felesége tisztességét firtató szimpatikus rabló monológja közben futottam át az ingatlanszakértő nyilatkozatát, aki szerint most jöhetnek majd a magyar cégek, és ekkor picit meginogtam. Mert mi van akkor, ha ezek a magyar cégek (neveket dehogy írok, már gondolkodásért is perelnek mostanság) már régóta bejelentkeztek az ingatlanra, csak arra vártak, hogy a tender meghívásos legyen, és mivel valami hihetetlen mázli folytán most az egy szem külföldi is kiszállt, végre területhez lehet jutni – talán, hangsúlyozom, talán jóval a limitár alatt.

De hát nyilván kizárható, hogy színjáték lett volna az egész! Kevin McCabe aligha hagyta volna, hogy szimplán hülyének nézzék. Persze, merengtem el a magyarul csak néha beszélő rablófeleséget bámulva, Mr. McCabe egyáltalán nem hülye, még előnyt is kovácsolhat kisemmizéséből – perekkel fenyegetőzve, igazát bizonyítva fájdalomdíj gyanánt ő maga remélhet milliárdos hazai üzleteket.

Az Üllői úti ingatlant egyszer úgyis eladják, sokat szidott külföldiek helyett legfeljebb magyar tulajdonosa lesz, aki mondjuk 2010-re stabil NB I-es középcsapatot varázsol a Ferencvárosból. Hogy ehhez a következő két évben még bizonytalanságban kell tartani egy-két edzőt, kéttucatnyi játékost és néhány ezer szurkolót, az üzletemberfejjel gondolkodva nyilvánvalóan nem nagy ár. Fradi úgyis volt, Fradi van, és Fradi lesz. Aki pedig ennél mélyebb összefüggéseket akar, nézze a Mónika-show-t.