A meccsel megszűnt a megállapodása

Sztojan Ivkovics a Dombóvár elleni derbi előtt beballagott a PVSK öltözőjébe, megbeszélte játékosaival, amit meg kellett – aztán közölte velük, hogy a jegyeladások alapján szombaton tulajdonképpen megszűnhetne a szerződése! A bizarr hírnek egyedül Dragan Alekszics örült látványosan, a baranyaiak szerb labdaművésze arról kezdett értekezni, hogy Ivkovics legalább nem fogja tovább „szívni a vérét”. Ez persze hiú ábránd marad (Alekszics sem örülne neki igazából, hiszen annak idején részben Ivkovics miatt költözött a Mecsekaljára), mint ahogyan a sikeredző sem távozik. Bár tagadhatatlan, hogy négy évvel ezelőtt aláírt szerződésének egyik – természetesen kevésbé komolynak szánt – pontja szerint fel is lehetne bontani a megállapodást , ha 4000 néző eljön a csapatot megnézni.

Márpedig szombaton ennyien voltak a Lauber Dezső Sportcsarnokban, és nem is csalódtak, hiszen a kedvencek örömet szereztek nekik – győztek.

„Megmondom őszintén, négy éve nem gondoltam volna, hogy megtörténhet. Mármint az alapszakaszban. Mert egy rájátszásbeli rangadó vagy netán döntő, az oké, arra sokan kíváncsiak, mert nagy a tét. De ilyen korai találkozón… – merengett némileg meghatottan Sztojan Ivkovics. –Amikor idejöttem, az volt az egyik legfőbb célom, hogy megszerettessem az emberekkel az együttest. Akkoriban három-négyszáz nézője volt a mérkőzéseinknek. Amikor a jövőmről tárgyaltunk, meg is mondtam a vezetőknek, h a egyszer négyezer ember drukkol nekünk, egy feladatot teljesítettem. És ha már ez felvetődött, bele is foglaltuk a szerződésbe. Persze eszem ágában sincs elmenni, jól érzem itt magam.”

Aki ismeri Sztojan Ivkovicsot, tudja, van még egy-két elintéznivalója Pécsett.

„Négy év alatt szinte semmit sem nőtt a költségvetésünk, ezalatt összesen hat idegenlégióst igazoltunk, közülük ketten innen mentek nyugdíjba, és Bojan Lapov is ezt tervezi. Igyekszem a magyar játékosoknak is lehetőséget adni, és együtt, csapatként felvenni a versenyt a nálunk sokkal több pénzből gazdálkodó, jövő-menő külföldiektől hemzsegő klubokkal. Igyekszünk megőrizni az egyesület és a sportág hagyományait. Persze az eredményesség is fontos. A hivatalos cél a nyolc közé kerülés, de én az idény előtt is minimum a négybe vártam magunkat. Mert mindig győzni akarok. És ha én hiszek benne, ezt a játékosok is átérzik: nincs helye a félelemnek.”