Tudnunk kell, hogy hol a helyünk (folytatás)
roznánk, melyik négy riválisát előzi majd meg Magyarország, elevenítsünk fel egy egészen friss emléket: nemzeti együttesünk hatodikként zárta az Európa-bajnoki selejtezősorozatot, és ezzel minden idők legroszszabb szereplését könyvelhette el. Mindez a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) rangsorán is meglátszik: azt követően, hogy elismerést érdemlő módon felkapaszkodott a negyvennyolcadik helyre a csapat, mára viszszaesett az ötvenkettedikre. S ha már itt tartunk: a nyolcadik Portugália, a huszonnegyedik Svédország és a harmincegyedik Dánia látótávolságon belül sincs, igaz, a nyolcvankettedik Albánia, valamint a százharminckilencedik Málta is legfeljebb álmodozhat a mi pozíciónkról.
Habár, mint az Eb-selejtezők során tapasztalhattuk, Máltát, hiába tanyázik a lista alján, jobb nem lenézni…
Szóval: ha negyedikként végzünk a vb-selejtezőcsoportban (amelynél akad könnyebb és nehezebb is), az megfelel majd a realitásnak. Nagyobb bravúrral esetleg a harmadik hely is elérhető, fájdalom, a kiírás értelmében ez nem váltható be DélAfrikába szóló repülőjegyre.
A jelenlegi szövetségi kapitány, Várhidi Péter különben sem ígérte, hogy kijuttatja az együttest a világbajnokságra, az egy éve hivatalban lévő szakember szerint a 2012-es kontinensviadalra alakulhat ki az a csapat, amely méltó vetélytársa lehet az élvonalnak. Ennek megfelelően bármelyik magyar védőtől hiba volna elvárni, hogy leradírozza a pályáról Cristiano Ronaldót, Zlatan Ibrahimovicot vagy Jon Dahl Tomassont, miként Priskin Tamástól és Feczesin Róberttől sem szabad megkövetelni, hogy a portugálok ellen mesterhármast szerezzen. Ami viszont kötelező feladatnak számít: Albániát és Máltát hazai pályán győzze le a válogatott.
Minden más sikernek pedig örüljünk majd úgy, mint egy telitalálatos lottószelvénynek.
Hogy ez pesszimizmusra vall? Meglehet, azonban a máltai vagy a moldovai kudarc után tudjuk, hol a helyünk.
Pontosabban: a legtöbben tudjuk…
