Csak a játékvezetők nem látták gólnak…

A rangadó felvezetése már a külföldi csúcsmeccseket idézte: a pénztárak előtt hosszú sorok kígyóztak, akiknek nem kellett jegyet váltaniuk, azok a VIPsátort töltötték meg, a hangszórókból pedig bömbölt a hazai csapat indulója. Aki eddig nem fújta kívülről a „Mindig Újpest! Örök Újpest!” című IV. kerületi slágert, annak péntek este volt módja és ideje megtanulni, tudniillik a tévéközvetítés miatt annyit csúszott a kezdés, hogy a „Replay” gombot hatszor kellett megnyomni a magnón.

Máskor a játékosok rugdossák ki a labdát a lelátóra (nem csak a mérkőzés előtt), most azonban fordult a kocka: a szurkolók repítettek be százat a pályára. Nem a véletlen műve, hogy éppen enynyit, az Ultra Viola Bulldogs ugyanis így – no meg egy „100 gól, egy hűséges szív” transzparenssel – tisztelgett a lila-fehér szerelésben a centenáriumi bajnoki találatát az előző fordulóban elérő Kovács Zoltán előtt.

A százegyedik megszerzésére nem volt esélye az első félidőben, és elsősorban azért nem, mert a házigazdák támadójátéka igen gyatra volt. Ennek persze egyszerű a magyarázata: a Debrecen jobban futballozott az Újpestnél. Más kérdés, hogy a látogatók mezőnyfölénye és több helyzete épp annyit ért, mint a fővárosiak gyenge produkciója: az első félidő 0–0-val zárult – főleg a két ízben is nagy bravúrral hárító Balajcza Szabolcsnak köszönhetően.

Sok jót nem ígért az Újpest számára, hogy a legjobbakat a kapusáról mondhattuk el…

Noha Sándor Tamás és Dzsudzsák Balázs is tesztelhette, milyen kényelmes a bőrből készült fotelek alkotta Megyeri úti kispad, az addig látottakkal nyilván elégedett Miroslav Beráneknek esze ágában sem volt váltani a szünetben. Nincs kizárva, hogy kollégája, Urbányi István változtatott volna a kezdőcsapaton, ám az újpesti trénernek alaposan meg kellett gondolnia minden cserét, mivel – jó néhány meghatározónak nevezhető játékos távolléte miatt – csupa olyan labdarúgó melegített, akitől badarság elvárni, hogy főszereplővé lépjen elő egy ilyen találkozón.

Leandro ugyanakkor hőssé vált (legalábbis a lokisták szemében): az 51. percben bődületes gólt lőtt az ezen az estén először és utoljára tehetetlen Balajcza Szabolcs kapujába.

Érdekes, ezután kapott lábra az Újpest.

A következő negyedórában több támadást vezetett, mint addig összesen, így aztán kiderült, hogy volt értelme Csernyánszki Norbertet is benevezni erre a meccsre.

Sokáig úgy tűnt, hogy a legközelebb a 83. percben jártak a gólszerzéshez a lilák, sőt kapuba is találtak, csakhogy Vermes Krisztián fejesét követően a labda hiába jutott túl a gólvonalon, Kassai Viktor nem adta meg a találatot. Tegyük hozzá, a játékvezetőnél nagyobbat csak Erős Gábor hibázott, talán egyedül a partjelző (no meg Kassai Viktor) nem vette észre a stadionban, hogy a labda már benn volt, mielőtt Csernyánszki Norbert kikaparta volna. A sors azonban igazságot szolgáltatott: már a hosszabbítás percei peregtek, amikor Korcsmár Zsolt egyenlített. A hátvéd biztosra ment: a labda ezúttal már a hálót is érte…

A rangadónak induló, de átlagos bajnokivá szelídülő kilencven(három) perc így végződött 1–1-re – a pontosztozkodást illetően nagyobb okuk a bosszúságra a debrecenieknek lehetett.