Talmácsi Gábor és Hector Faubel – egyértelműen ők ketten állnak az érdeklődés középpontjában itt Valenciában. Persze Valentino Rossi boxa előtt szokás szerint óriási a tolongás, de legalább ugyanannyi ember sereglik az Aspar-csapat garázsának ajtaja elé is a nyolcadliteresek időmérő edzése után.
A két nagyobb kategóriában már korábban világbajnokot avattak, a 125 köbcentis az egyetlen, amelyben nyílt a küzdelem (de még mennyire nyílt!), ráadásul a csapat itthon van, ez csak fokozza a figyelmet.
Az időmérő edzés kezdete előtt kettejüket pásztázza a kamera. Először Talmácsit mutatják meg, aki hátradől a székében, és mereven egy pontra mered – gondolkodik, pörög az agya. Aztán vált a kép, Faubel tűnik fel, aki előre-hátra hintázik a székén, zenét hallgat, alighanem így próbálja kizárni a külvilágot.
Egyikükről sem mintázhatnák meg a nyugalom szobrát, de ha már választani kell, akkor Talmácsi közelebb áll hozzá…
Meg is van rá minden oka, José bácsi is megmondta, hogy ő lesz a világbajnok. José bácsi taxisofőr Valenciában, van vagy hatvanéves, viszont sportosan vezeti Renaultját, és szívesen elmondja véleményét a MotoGP-ről. Szerinte ne izguljunk, ez a Faubel gyerek nem lesz világbajnok, a tíz pont túl nagy hátrány, úgyhogy a spanyoloknak meg kell elégedniük Jorge Lorenzo sikerével.
Abban a pillanatban nem bánnánk, ha José bácsi diplomás jós lenne…
Könnyű neki, számára nincs tét, mint ahogy a három világbajnok számára sincs, akik szintén Talmácsi sikerére voksolnak a boxutcában feltett körkérdést hallván. Persze utóbbiak legalább értenek a motorsporthoz, bár kétségtelenül az érzelmeiket sem hagyják figyelmen kívül a tippelésnél.
De visszatérve az időmérésre. Talmácsi arca önbizalmat, profizmust sugároz – nem csoda, hogy Faubelnek tele van a gatyája tőle. Legalábbis erre utal, hogy a pénteken megjelent lapokban nemigen kíméli a magyart. Ellentéteikről beszél, arról, hogy szinte alig köszönnek egymásnak, hogy Talma menynyire sportszerűtlen volt vele több ízben is – és ezt a sportfelügyelők figyelmen kívül hagyták.
Szegény spanyol, senki sincs vele, se Talmácsi, se a sportfelügyelők, még Bud Spencer is a vízilovakkal van… Talán nem is tudja, mennyi energiát pocsékol el ezekkel a vagdalkozásokkal. Ráadásul értelmük sincs, hiszen Talmácsi még a magyar újságokat sem igen olvassa az utóbbi időben (éppen a megfelelő koncentráció miatt), nemhogy a spanyolokat…
Szóval az időmérés. Tíz perc van hátra, amikor Faubel a kavicságyba hajt. Egyszerűen nem tud befordulni az egyik kanyarba, és elmegy egyenesen. Ez még nem jelent semmit, pontosabban csak annyit, hogy Talmácsi a legjobb köridő birtokosaként kissé nyugodtabban körözhet a Ricardo Tormo-pályán. Az elején kicsit izgult, hogy esni fog, ezért többet ment a használt gumikkal, mint eredetileg tervezte, utóbb azonban, amikor látta, hogy a pálya száraz maradt, kijött kereket cserélni, és attól kezdve egymást követték a gyors körei.
Nem sokkal az edzés vége előtt persze Faubel is bizonyítja, hogy nem véletlenül nyert itt tavaly: negyven másodperccel a tréning leintése előtt átveszi a vezetést.
Jön Talmácsi, és ezredmásodpercre (!) azonos időeredményt ér el. Kiírják a képernyőre, a különbség: 0.000. Ez megint eszünkbe juttatja, hogy két klasszis pilótáról beszélünk, és ez még akkor is tény, ha az egyikük (nem kérdés, melyikük) szimpatikusabb a magyar drukkerek számára. Attól még a másik is zseniális versenyző. Van még egy köre, tovább javít és végül 146 ezredmásodperccel megelőzi Talmácsit.
Sebaj! Még csak az elején tartunk, és a magyar így is elégedett. S nyugodt – ez talán még fontosabb.
„Mentem volna még, csak leintették az edzést – mondja Talma, arra utalva, hogy egyáltalán nem fáradt el, s hogy milyen könnyedén jöttek a jó időeredmények. – Életemben nem mentem még ezen a pályán egy perc negyven másodperc alatt. Most többször is, és még mindig van tartalék benne, néhány tizedet biztosan lehet