A házigazda kötelessége

Amikor Peking megkapta a 2008 as nyári olimpia rendezési jogát, egyértelművé vált, hogy Kína minden tekintetben igyekszik majd a lehető legtöbbet elérni. Korábban több sportágban is ámulhattunk az ázsiai ország előretörésén (a leglátványosabb talán az 1990-es években a női úszók berobbanása, majd eltűnése volt), s mivel női kézilabdában Kína régóta a középmezőny masszív tagja, azt hihettük, hogy a dél-koreai utat járva éremesélyes csapatot rak össze 2008-ra. A Pannon-kupán látottak alapján nem valószínű, hogy a kínaiak harcban lesznek a dobogóért, de a remek adottságú játékosokból álló keret még rengeteget fejlődhet az ötkarikás játékok rajtjáig.

A dél-koreai példa másolása már egy évtizede megkezdődött Kínában, az 1996-os atlantai olimpia óta dolgozik koreai szakember a női válogatott mellett, s Kang Dzsae Von a negyedik a sorban.

Kang Dzsae Von minden idők legjobb ázsiai férfi kézilabdázója, az 1988-as szöuli olimpián gólkirály volt, s ezüstéremig vezette a rendező ország válogatottját (hasonlót várnának tőle a kínaiak is – immár edzőként), majd egy évvel később a világ legjobbjának választották. A sikerekért jutalmul elengedték Európába profiskodni.

Kang Dzsae Von több mint egy évtizedet húzott le Svájcban az akkori időszak egyik legjobban fizetett játékosaként. Viszszavonulása után hazájában dolgozott edzőként, de nem kapott igazán jelentős feladatot, majd Japánban a Nagoja férficsapatát irányította, s együttese bajnoki aranyat nyert. Az idén májusban kereste meg a kínai szövetség, mint kiderült, éppen Európában szerzett tapasztalatai miatt választották őt szövetségi kapitánynak.

A Pannon-kupán régi ismerősként köszöntötte Kang Dzsae Vont a vb-ezüstérmes (1986) Kovács Mihály, a DKSE edzője, Skaliczki László, a magyar férfiválogatott szövetségi kapitánya és a volt válogatott Borsos Attila, a sporttelevízió szakkommentátora.

„Tudtam, hogy a világ legjobbjai közé tartozó magyar válogatott, amely Pekingben is éremesélyes lehet, erősebb az én csapatomnál, ám a különbség mértéke meglepett – mondta a 40–21-es hazai sikerrel záruló magyar–kínai meccs után Kang Dzsae Von.

– Fiatal játékosaimat is meglepte a nagyszerűen felkészített, gyors és technikás ellenfél roppant határozott és lendületes kezdése. Mire észbe kaptak, elhúzott a hazai csapat, s a folytatásban fokozatosan nőtt a különbség. Ezzel együtt nagyon hasznos volt számunkra a Pannon-kupa, amelyen a legtöbbet a világbajnoki bronzérmes magyaroktól leshettük el. Még nagyon sok mérkőzés vár csapatomra az olimpiáig, ez a torna pedig az egyik fontos állomás volt a felkészülésben.”

Pekingben nagy az elvárás a kínai női válogatottal szemben, hiszen a házigazda szereplését mindig fokozott érdeklődés kíséri.

„Tudom, hogy az olimpia rendezőjeként mindenki a kínai sportolókra figyel majd – folytatta a szövetségi kapitány. – Szöulban annak idején átéltem egy sikeres tornát a rendező ország játékosaként, most hasonló élményre vágynak a kínai lányok. Ezért rengeteget kell dolgozniuk, de a feltételek adva vannak a fejlődéshez. Nehéz dolgunk lesz, hiszen nagyon sűrű a világ élmezőnye, elég csak azt megemlíteni, hogy a háromszoros olimpiai bajnok Dánia lemaradt a pekingi részvételről, s hazám, Dél-Korea csapata sem kvalifikálta magát közvetlenül az ázsiai selejtezőből.”