A zöldek vonzásában

Hogy vagy? Gratulálok! Menj a francba! B… meg! – majd angolra váltott. – Látja, emlékszem még néhány magyar kifejezésre. Jó, jó, az utóbbi kettő nem mesekönyvbe illő, bocsánatot is kérek érte, de tudja, hogy van ez, egy külföldinek elsősorban a trágár szavakat tanítják meg a csapattársak.

Ha ez így van, kevesen képesek annyi nyelven káromkodni, mint ön: a statisztikák szerint tíz országban légióskodott.

Számoljunk csak: Svájc, Magyarország, Tunézia, Dél-Afrika, Belgium, Lengyelország, Németország, Arab Emírségek, Kína és végül Vietnam. Igen, ez tíz.

Azt tudom, hogy tagja volt Gálhidi György együttesének, a vietnami másodosztályú bajnokságot megnyerő Chong Viettelnek. De hogyan került Vietnamba?

Egy barátom – nevezhetjük menedzsernek is – szólt, hogy lenne egy kecsegtető lehetőség, az egyik élvonalbeli klub csatárt keres. Elküldtem az önéletrajzomat, amelyből természetesen kiderült, hogy olimpiai aranyérmes vagyok, játszottam a Bajnokok Ligájában, az érdeklődőnek pedig több se kellett, azonnal szerződtetett. Eleinte minden szépnek tűnt, csakhogy elfogyott a pénz, nekem pedig tovább kellett állnom, így jutottam el a Viettelhez. A gárdát akkor még Viczkó Tamás irányította, de a szezont már Gálhidi Györggyel fejeztük be.

Hogy ment a játék?

Nagyon jól. Olyan még nem volt, hogy nekem ne ment volna.

Na…

Kérdezzen meg bárkit, Babatunde Fatusira sohasem volt panasz.

Rendben, akkor azt mondja meg, hogy a megannyi jó meccse közül melyik kívánkozik az élre?

Nem tudok különbséget tenni közöttük. Nincs olyan mérkőzés, amelyen ne játszottam volna jól.

Feladom! Legalább annyit áruljon el, eddigi pályafutása során mikor érezte úgy, hogy a csúcsra jutott?

Húszesztendősen. Előbb a BL-ben szerepeltem a Fradival, aztán Atlantában mindenkit legyőztünk Nigériával – lám, a Zöld Sasok mindenütt remekeltek. A játékok előtt tudtam: egy esélyem van arra, hogy olimpiai bajnok legyek, éltem is vele. Mit mondjak, istenként kezeltek és kezelnek minket odahaza, ha egyszer ellátogatna Nigériába, tapasztalhatná, hogy Jay-Jay Okocha, Nwankwo Kanu, Taribo West vagy éppen Babatunde Fatusi mekkora sztár arrafelé.

Az aranyérmét hol őrzi?

Csak magának megsúgom: odahaza, egy bank széfjében.

Most mit csinál?

Önnel beszélek telefonon… Amúgy a bajnokságnak vége, feljutottunk az első osztályba, ám ha rajtam múlna, a második vonalban folytatnám.

Ennyire csábító a vietnami második liga?

Nem. Engem a Ferencváros vonz. Minden vágyam, hogy visszatérhessek az Üllői útra!

Nem akarom lebeszélni a tervéről, de nyilván nem értesült arról, hogy milyen gondokkal küszködik a klub.

Ugyan már, arról, ami a távozásom után történt, mindent tudok. Azt is, hogy szegény barátom, Simon Tibor már nincs köztünk… Vincze Ottón kívül Simi volt az, aki rengeteget segített nekem, el sem tudom mondani, mennyire fáj a halála. Emlékét örökké a szívemben őrzöm. Már csak miatta is szeretnék a Fradiban futballozni, hátha tehetnék azért valamit, hogy ismét NB I-es legyen a klub, mint régen, a mi időnkben. Huszonkilenc éves múltam, hiszem, hogy hasznomat venné még a csapat.

Elnézést, de előttem az adatlapja: eszerint szeptember tizenhetedikén töltötte be harmincadik életévét.

És? Azt mondtam, huszonkilenc múltam, de azt nem, hogy mennyivel…