Duplán örülhettek Pakson

Erős túlzással sem lehet állítani, hogy zökkenőmentes volt a két csapat felkészülése a szombati mérkőzésre. Pakson ugyebár a héten edzőt váltottak (Lengyel Ferencet a Ferencváros korábbi mestere, Gellei Imre követte a kispadon), a másik oldalon pedig esély volt rá, hogy az FC Fehérvár ifjúsági csapatával áll ki a mérkőzésre. Az egyébként jól szereplő székesfehérváriaknál az a helyzet, hogy hónapok óta hiába várnak pénzükre a játékosok, akik megunták, hogy a vezetők csak ámítják őket, és sztrájkot helyeztek kilátásba. Pénteken aztán kompromiszszum született, így Pakson legjobb csapatával állt fel a Fehérvár, ám egyesek szerint a klubvezetők megint ígérgettek, és jövő péntekre sem lesz pénz a játékosok számláján. Ez azonban még a jövő. A jelenben Gellei Imre abban bízott, hogy a bajnokságot bukdácsolva kezdő Paks hazai pályán masszívan futballozik majd, és otthon tartja a három pontot. Ennek érdekében a korábbi szövetségi kapitány a középpálya tengelyébe Zováth János, Horváth Sándor és Heffler Tibor személyében három labdarúgót állított. Nekik kellett stabilitást adni az együttesnek, a labdaszerzést követően pedig az oldalvonal mellől induló Tököli Attila és Buzás Attila feladata volt, hogy megindulásokkal gólhelyzetet próbáljon kialakítani. Sokáig nem volt erre esély, hiszen az FC Fehérvár védelme remekül megszervezve működött, és az első játékrészben bizony elsősorban a vendégek akarata érvényesült a pályán. A hazai támadásfelépítésekkel elsősorban az volt a baj, hogy a labdaszerzést követően a paksi védők a középpályát átlőve azonnal a támadókat igyekeztek megjátszani, és ezek a mélységi passzok szinte kivétel nélkül pontatlanok voltak. A hazaiak a gyors és pontos labdajáratás helyett kapkodtak, és a székesfehérvári futballistáknak nem jelentett gondot a céltalan előreívelések hatástalanítása. Úgy tűnt, az FC Fehérvár játékosai mozgékonyabbak, többet futnak, és noha ritkán kerültek a kapu elé, a mezőnyben jobb teljesítményt nyújtottak a paksiaknál. Mi több, a félidő hajrájában egy szerencsés öngóllal még a vezetést is megszerezték.

A második félidőt fantasztikus Farkas Balázs-szóló vezette be, és ha azt mondtuk, hogy a Fehérvár jobban játszott riválisánál az első játékrészben, azt is jegyezzük meg: a Paks a folytatásra feljavult, és minden tekintetben egyenrangú ellenfele volt ellenfelének. Az elején büntetőből kiegyenlített a házigazda, és jó néhány olyan támadást vezetett, amely magában hordozta a gólszerzés lehetőségét. Sokáig úgy tűnt, az erőlködés egyik oldalon sem jár sikerrel, azaz döntetlen marad az állás, a hosszabbításban azonban a csereként pályára lépő Kiss Tamás parádés megmozdulásának, no és az ötmérkőzéses eltiltás után visszatérő Tököli Attila pontos befejezésének köszönhetően a Paks végül legyőzte a Fehérvárt. A hazaiak dicséretet érdemelnek küzdőszellemükért, viszont azt is látni kell, csapatuk továbbra sincs formában. Bár a fehérváriak pont nélkül maradtak, őket sem érheti szemrehányás: Pénteken még fennállt a veszélye, hogy el sem utaznak Paksra (legalábbis nem az első csapatukkal), a mérkőzés nagy részében mégis jobban játszottak a mezőnyben, mint a házigazda, és ha a futball pontozásos sportág volna, nem kapnak ki.