Többet szívvel, mint erővel

Mandula Petra 2001-es Roland Garros-szereplése óta vártunk ilyen sikerre, de remélni nem igazán mertük. Hitetlenkedve csóváltuk a fejünket, amikor egyes kockázatvállaló hajlamú amerikai szakírók az esélylatolgatás során megemlítették Szávay Ágnes nevét, és hátfájása miatt féltettük már az első fordulós ellenfelétől, a német Sandra Klöseltől is. De ő minimum beváltotta, sőt inkább túlszárnyalta minden reményünket: az amerikai nemzetközi bajnokság nyolcaddöntőjében legyőzte a világranglista 50. helyén álló ukrán Julija Vakulenkót, így bejutott a legjobb nyolc közé.

Pedig a magyar lány elég idegesen kezdett, elveszítette az első adogatójátékát, míg az alapvonalról nagyon keményen ütő, a taktikáját is okosan variáló Vakulenko magabiztosan hozta a sajátját. Másodikra nagy csatában Szávay is hozta szerváját, bár még mindig nem érezte nagyon a vonalakat. Egyenlített, majd a következő két gémben bréklabdát kellett hárítania, de legalább valamivel megbízhatóbban és bátrabban is játszott, egy maratoni labdamenet után például fineszes röptével mentette meg a helyzetet.

Ám továbbra sem teniszezett olyan pontosan (és akkora önbizalommal), mint az előző fordulókban – mintha nyomta volna az esélyesség terhe –, és Vakulenko is ritkán tette meg a szívességet, hogy rontson, mi több, látványos megoldásokra is futotta az erejéből: előfordult, hogy az alapvonalról nyeste be elérhetetlenül, húsz centivel a háló mögé a labdát. Amikor azonban a rendkívül motivált (hiába, neki is élete nagy lehetősége volt ez a meccs) ukrán rontott néha, Szávay élt az alkalommal: 4:3 után nagy nehezen elvette ellenfele adogatójátékát – s azt hittük, zsebben a játszma.

A szettért adogatva a soltvadkerti tehetség két bréklabdát is ajándékozott ellenfelének (mindkettőt önhibából), és bár az elsőt még hárította egy remek adogatással, a másodikat Vakulenko értékesítette. A következő játékban azonban Szávay már nem bízott semmit a véletlenre: előbb jó ütemben a hálóhoz felfutva szerzett pontot, majd az utolsó labdamenetében nem volt más dolga, mint kivárni, hogy a hozzá hasonlóan elég ideges ukrán az alapvonalon túlra küldje a labdát – kínkeservesen, de 43 perc alatt a magyar lány megnyerte az első felvonást.

A másodikat magabiztosan kezdte, 1:0 után remek fogadásokkal és elütésekkel szorongatta Vakulenkót. Ellenfele váltogatta a zseniális és a siralmas megoldásokat, de annyira azért biztos kézzel lődözte a labdákat, hogy az egy-egy háríthatatlan elütés után a fejét hitetlenkedve csóváló Szávay ne tudjon lépéselőnybe kerülni. Sőt: 2:2 után az utóbbinak kellett egy ásszal bréklabdát hárítania, majd egy hálóról lecsorgó labda és egy jó szerva-röpte segítségével sikerült hoznia a játékot. Továbbra is sok hibával játszottak a lányok, a Vasas teniszezője például egy egyszerű alapvonalütés után brékhátrányba került, de nagyot küzdve, jó ritörnjeinek hála ismét egyenlített. Öröme azonban nem tartott soká: 4:4nél Vakulenko újra megbrékelte – két, elkerülhető Szávay-rontásután. Az ukrán már két labdára volt a játszma megnyeréséről, amikor a magyar lány megrázta magát, és fordított – 5:5!

Az izgalmak fokozódtak: Szávaynak kétszer bréklabdát kellett hárítania, de amikor a leginkább szükség volt rá, jól sikerültek az előkészítő ütései, így hozni tudta a szerváját. Ám a győzelemtől egy játékra megint megremegett a keze. Jó néhányszor állt közel a diadalhoz, de hol ő rontott kulcspillanatban, hol riválisa húzott elő egy váratlan megoldást, így a tie-breakre maradt a döntés.

A rövidítést viszont már a magyar bírta jobban idegekkel: az elveszített első labdamenet után ő volt az úr a pályán. Egyhuzamban hat labdát nyert meg a térfélcsere előtt, a fordulás után pedig olyan szervával kezdett, amelyet Vakulenko csak a lelátóra tudott küldeni – Szávay 6:4, 7:6-ra nyert! Mostani sikere – mondani sem kell – különösen értékes. Nemcsak azért, mert egy Grand Slam-torna nyolcaddöntőjében aratta, mert pályafutása legjobb eredményét érte el, mert 190 kilométer per órás adogatása az ötödik legerősebb az idei tornán a nők között, mert 250 ranglistapontot és 150 ezer dollárt (28 millió forintot) kasszírozott vele, vagy mert még mindig nem veszített játszmát az US Openen. Eddig ugyanis vagy neki ment nagyon jól a játék (mint az első két fordulóban), vagy vetélytársa formája nem volt az igazi (mint Nadja Petrova esetében). Ezúttal azonban Szávaynak igencsak döcögött a játéka, sokszor láthatóan hiába kereste, hol kellene változtatnia – mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy általában parádés szervái ellenére egyetlen ászt ütött, miközben 34 önhiba fűződött a nevéhez. Ám hiába volt az arcára írva, hogy szenved, s érzi, hogy nem úgy megy neki a tenisz, mint szeretné, összeszorított foggal küzdött, lépett túl a hibákon, és végül a legjobbkor, a második szett rövidítésében sikerült megújulnia – ezzel bizonyult jobbnak Vakulenkónál. Gyengébb játékkal, rossz napot kifogva is felülkerekedett pályafutása legnagyobb mérkőzésén – ez mutatja, igazi klasszis válhat belőle.

Ezzel együtt fel van számára adva a lecke a negyeddöntőben Szvetlana Kuznyecova ellen, aki megverte a fehérorosz Viktorija Azarenkát a maga összecsapásán. A negyedik kiemelt teniszező mostanra tán még Leninnél is ismertebb orosz lett hazánkban, már mindenki tudja: másfél hete ellene kényszerült Szávay feladni a New Haven-i torna fináléját.

Szerdán jöhet a visszavágás.