Tizenkettő, de nem tucat

Egy évvel ezelőtt akár előre oda lehetett volna adni Roger Federernek az US Open férfi egyesének bajnoki címét, és végül be is igazolódott a papírforma: a világelső magabiztosan gyalogolt el a fináléig, ahol Andy Roddick sem tudta megszorítani. A svájci most is a torna fő esélyese, noha az idén már a legjobb nyolc között összeakadhat az amerikaival, és ezúttal nem is annyira egyértelmű a fölénye.

A tizenkettedik Grand Slamelsőségére és zsinórban negyedik US Open-diadalára készülő Federer gyengélkedéséről olvashattunk eleget az utóbbi hetekben-hónapokban. A tavaszszal elszenvedett néhány váratlan vereséget, majd a Roland Garros döntőjét simán elbukta Rafael Nadal ellen, aki Wimbledonban is megszorongatta őt, s akkor a két héttel ezelőtti, Novak Djokovics elleni zakót (és a számtalan nyögvenyelős győzelmet) még nem is említettük. A svájci játéka sem olyan makulátlan már, mint mondjuk egy éve, és a vetélytársak kezelába sem remeg már úgy ellene, mint korábban.

Ám Roger Federer még mindig a világ legjobb teniszezője. Amit a fentiekben felhoztunk vele szemben, az szinte valamennyi riválisának majdhogynem dicséretére szolgálna, csakhogy a svájci olyan magasra tette a mércét saját maga számára, hogy nála a legkisebb megingás is visszalépésnek tekinthető. Továbbra is ő tehát a fő, még ha nem is az egyetlen favoritunk.

Federer egy darabig a sorsolásra sem panaszkodhat: az első két fordulóban egyaránt selejtezőből felkerült játékos lesz az ellenfele, és a finn Jarkko Nieminentől sem kell megrettennie a harmadik körben. Richard Gasquet már megizzaszthatja a világelsőt, elvégre az ifjú francia nemcsak tehetséges, hanem mentálisan is erős. Utána pedig jöhet a Roddick elleni előrehozott finálé – már ha az amerikai egyáltalán eljut odáig. A valószínűleg a horvát égimeszelő, Ivo Karlovic elleni harmadik fordulós összecsapását például már most érdemes bekarikázni a programban: nem akármilyen szervafesztiválnak ígérkezik. Ezen az ágon szerepel még a valaha a következő Federernek tartott cseh Tomás Berdych, aki ehelyett inkább Marat Szafin nyomdokaiba lépve kezdett el felváltva remek és bűnrossz meccseket játszani, de ha jó napja van, elkaphatja a k á r Roddickot is. No de magát Federert… E g y á g gal lejjebb nyílt a küzdelem az elődöntőbe jutásért. Az inkább fogadási botránya, mint nagy formája miatt középpontba került orosz Nyikolaj Davigyenko, a csuklósérüléséből többé-kevésbé felépült brit Andy Murray (aki egészségesen nagy esélyese lenne ennek a negyednek), és a tavasszal Federert kétszer is legyőző, azóta megtorpanó argentin Guillermo Canas közül csak egyvalaki kerülhet majd a legjobb nyolc közé, a négybe jutásért pedig bármelyiküknek meg kell majd szenvednie. A tavaly Andre Agassi ellen feledhetetlen, ötszettes csatában, sántikálva küzdő ciprusi Markosz Bagdatisz, esetleg a kopasz legendát végül búcsúztató, és azóta is egyre fejlődő német Benjamin Becker, vagy honfitársa, az elődöntőre talán a legesélyesebb Tommy Haas, illetve a kemény pályán megalkuvás nélküli játékával mindig veszélyes, a hazai közönség támogatását is élvező James Blake is ott lehet a négyben.

Az alsó „féltekén” könnyen a szerb Novak Djokovics lehet az egyik elődöntős: ha túljut az első két fordulóban az egyaránt csak makacs sérülések miatt nem legalább top húszas horvát Mario Ancicon és cseh Radek Stepáneken, jószerével már könnyű dolga lesz. A korábbi világelső, Lleyton Hewitt ugyan mintha kezdene formába lendülni, de azért mindenkit meglepne a négybe jutással, ahogyan a tavaly Nadal legyőzése árán negyeddöntős orosz Mihail Juzsnij is, persze a nyolc között mindketten ott lehet(né)nek. A spanyol Tommy Robredótól, a középszerű játékosok legjobbikától ezúttal nem sok jóra számítunk.

A legalsó ágon sorjáznak a szebb napokat is megélt klasszisok: a chilei Fernando González januárban még félistenként menetelt az Australian Open döntőjéig, ám az előző három meccsét elvesztette, azaz nincs nagy formában. Marat Szafinról jót nehezen tudnánk írni mostanában, rosszat pedig nem akarunk, de ettől még egy korábbi győztesről van szó – talán most újra csodát tesz. A horvát Ivan Ljubicic és az argentin David Nalbandian tavaly még harmadik, illetve negyedik kiemelt volt, ám azóta mindketten zuhanórepülésben vannak, és valószínűleg nem Rafael Nadal ágán kezdik meg a felzárkózást. A spanyol sokkal jobb teniszező, mint akár csak egy éve, amikor a nyolc között búcsúzott (pedig akkor sem volt ügyetlen), és nagy dolgokra lehetne képes, ha nem lenne egyszerre fáradt és sérült is. Így aztán az utolsó Grand Slamjére készülő brit Tim Henman, az orosz Dmitrij Turszunov vagy a szép csendben előrelopakodó, spanyol létére kiváló kemény pályás teniszező hírében álló David Ferrer is a négybe juthat innen. Ha azonban a salakkirály egészséges, ott lehet az elődóntőben és a fináléban is. Egyhuzamban a harmadik Federer–Nadal Grand Slam-döntő következhet – nem is rossz belegondolni.