Jól jellemzi a magyar táborban uralkodó hangulatot, hogy amikor a Savaria Arénában megjelent a Nemzeti Sportnak a megszokotthoz képest dupla létszámú tudósító gárdája, Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány félig tréfásan, félig komolyan megjegyezte: „Megérkezett a kivégzőosztag…”
Pór Péter másodedző azt taglalta, illene már végre nyerni egy meccset, teljesen mindegy, hogy milyen különbséggel. Nem is a további esélyeket javítandó, hanem csak úgy. L’art pour l’art.
Ehhez képest a kezdő ötös két centere, Czigler László és Báder Márton pillanatok alatt összeszedett 3-3 személyi hibát, Ferencz Csaba és Hendlein Roland pedig körülbelül annyi önbizalommal játszott, mintha ez lenne életük első tétmeccse. A bolgárok mégsem tudtak elhúzni – ez sokat elmond a „játékerejükről”.
Aztán a második negyedre végre összeállt a mieink támadójátéka – s ezzel párhuzamosan a bolgároké teljesen szétesett. E két körülmény együttes hatására, no meg Németh István, Simon Balázs és – némi meglepetésre – Kámán Tamás jó teljesítményének köszönhetően pillanatok alatt fordított Magyarország, s ha Todor Sztojkov a huszadik perc hatvanadik másodpercében nem szerez egy duplát, már a nagyszünet előtt eldőlhetett volna a mérkőzés sorsa.
A görög, lengyel, cseh bírótrió – meglepő vagy sem, ki-ki döntse el maga – cseppet sem fújta meg a magyaroknak a hazai pályát, legalább három esetben kijárt volna a sportszerűtlen hiba egy-egy durva faultot követően –, de mindannyiszor elmaradt a súlyosabb büntetés.
Aztán a harmadik negyedben, amikor azt vártuk, hogy a csapat megadja a kegyelemdöfést – hipphopp!, máris kétpontosra zsugorodott a magyar előny (41–39).
A záró játékrész elején Németh, a mezőny legjobbja és Kámán parádés triplákkal duzzasztotta a hazai előnyt, de a szívós bolgárok csak nem adták fel. Czigler két kihagyott büntetője nem javította a hangulatunkat, főleg, hogy Kalojan Ivanov két jó szabaddobásával 55–53-ra felzárkóztak a vendégek. Németh úgy prakkerolta Roderick Blakney ziccerét, hogy az az NBA-ben is bekerült volna az idény Top 10ébe, de ezt a lélektani előnyt sem tudtuk kamatoztatni, mert Sztefan Georgiev a 34. percben egalizált (55–55).
A hajrát Simon és Bencze pontjai vezették be, majd Németh ötödik triplájával újból nyolc ponttal ment a magyar válogatott (63–55). Aztán az önkívületi állapotban kosarazó „Isti” beverte hatodik hármasát is, és a 14–2-es nagy magyar sorozat egyszersmind azt jelentette, hogy megvan az első győzelmünk!
Minthogy a végelszámolásnál a kosárkülönbség számít, most csak az biztos, hogy szombaton Cazinban nyerni kell BoszniaHercegovina ellen – lehetőleg nagyon…