Ide azt a pénzt!Ide azt a pénzt!

A spanyol bajnok Real Madrid 80 millió eurót (20 milliárd forint) adna az AC Milannak Kakáért, míg az olasz csapat 50 millió euróért (12.5 milliárd forint) édesgetné vissza a Chelsea-től ukrán támadóját, Andrij Sevcsenkót. Közben a Liverpool nem sajnálna 40 millió eurót (10 milliárd forint) áldozni a Barcelona kameruni csatáráért, Samuel Eto’óért…

Ezek az átigazolási hírek a német futballszurkolók számára – jókora iróniával persze – még most is úgy hangzanak, mint „Az Ezeregyéjszaka meséi”. Habár a Bayern München a nyáron mélyen a zsebébe nyúlt, hogy szerződtesse Franck Ribéryt és Luca Tonit (a két játékos összesen 36 millió eurójukba, átszámítva kilencmilliárd forintjukba került a bajoroknak), továbbra is érvényes a megállapítás: amikor a nemzetközi labdarúgás színpadán igazán nagyszabású adásvétel zajlik, a Bundesliga együttesei többnyire a nézőtérre szorulnak…

Megunták a csendes szemlélődő szerepét

Bizony, a német klubok csupán csendes szemlélői az európai elitgárdák átigazolási ügyleteinek. Bajnoki visszapillantásunkból is kiderült: a Bundesligából hamarosan kikopnak a sztárok, akik miatt igazán érdemes kijárni a stadionokba. A tehetősebb egyleteknél jól meggondolják, kire költsenek, a kicsiknek pedig eleve nincs miből nevesebb, netán külföldi játékost szerződtetniük. És ami a legrosszabb, a klubok képtelenek angol, olasz vagy spanyol riválisaiknál előnyösebb ajánlatot tenni egy-egy kiszemelt labdarúgónak.

Ennek véget kell vetni! – csattantak fel az érintettek, és a csapatok elöljárói lázas szervezőmunkába kezdtek a színfalak mögött.

A Bundesliga ugyanis megérett a kiadós reformra! A cél, hogy már a közeljövőben megjelenjenek az együttesek környékén az első milliárdos befektetők, akik lehetővé teszik nemcsak a tőke, de a minőségi labdarúgók Németországba áramlását is.

Példaként talán Anglia szolgálhat, ahol Roman Abramovics (Chelsea), valamint Malcolm Glazer (Manchester United) jóvoltából hemzsegnek a pályán a csillagok, a futball pedig soha nem tapasztalt módon virágzik. Tessék megnézni: a Bajnokok Ligája idei elődöntőjében a négy csapatból három szigetországi volt...

Megérett a változásra a szigorú szabályozás

Martin Kind, a Hannover elnöke, illetve Wolfgang Holzhäuser, a Bayer Leverkusen ügyvezetője – felbuzdulva a forradalmi hangulaton – a változások érdekében nyomást próbál gyakorolni a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) és a Német Labdarúgóliga (DFL) döntéshozóira. Az országban ugyanis jelenleg paragrafusok tiltják, hogy milliárdosok klubokat vásároljanak maguknak. A DFB és a DFL köreiben aggódnak, hogy az egyesületek netán külföldi vállalatbirodalmak kiszolgáltatottjaivá válnak, s így elvesznek az oly régóta ápolgatott tradíciók, ezért a szabályok kimondják, hogy a befektetők nem juthatnak 49 százalékosnál nagyobb tulajdonrészhez. A két sportvezető szerint ez a szabályozás idejétmúlttá vált – és útjában áll a fejlődésnek.

„A ligának meg kell adnia a lehetőséget, hogy az egyesületek maguk dönthessenek az új pénzforrások bevonásáról. De nem vagyok az Abramovics-félék jó barátja. A befektetéseknek legyen tiszta a hátterük, ennek megállapítására pedig ott a DFL licenceljárása” – hangoztatja Wolfgang Holzhäuser.

Azonban így is többeknek fenntartásaik vannak. A Bayern München menedzsere, Uli Hoeness azt mondta: „Amíg a klubnál az én szavam dönt, nem engedjük ki a kezünkből az ellenőrzést.”

A nyilatkozat jelzi, a németek attól tartanak leginkább, hogy a többségi tulajdonrészhez jutó befektetők kényük-kedvük szerint igazgatják majd a csapatot. Vegyünk erre egy magyar példát: az FC Sopront 79 százalékban tulajdonló Vízer László Máriusz megállás nélkül cserélgetheti a játékosokat és a szakmai stábot

– a fennmaradó 21 százalékos üzletrésszel rendelkező önkormányzat pedig aligha tehet többet, mint hogy elégedetlenségének ad hangot (bár tegyük hozzá: László Csaba kinevezését 2006 telén sikeresen megvétózta).

„Ha valaki sok pénzt fektet a csapatba, természetes, hogy bele szeretne szólni a dolgok alakulásába – szögezte le Christoph Schickhardt jogász, akit felkértek, elemezze a várható lehetőségeket. – De mi ebben a rossz? Miért ne hozhatna egy befektető ésszerű döntéseket?”

Nincs egységes állásfoglalás az ügyben

Tényleg, miért ne?

Mégis a megkérdezett első osztályú együttesek vezetői közül heten vannak a szabálymódosítás (ezzel pedig a milliárdos befektetők akadálytalan térnyerése) mellett, kilencen ellene, és csupán ketten tartózkodnak, mondván: kivárják, hogyan alakulnak a dolgok.

Ám vannak, akik nem hajlandóak tovább várakozni.

Ilja Kaenzig, aki korábban Leverkusenben és Hannoverben is dolgozott menedzserként, már alapított egy céget, amely a csapatok és befektetők egymásra találását hivatott elősegíteni.

„Egy éven belül látványos változások szemtanúi lehetünk – jósolja Ilja Kaenzig. – Németország a befektetni vágyók számára, úgy tűnik, sokkal érdekesebb még Angliánál is.”

Bizony, érdeklődők vannak szép számmal. A Werder Bremen vezetője, Jürgen Born elárulta: „Már két befektetővel beszéltem, akik több mint ötvenszázalékos részesedést akartak – és természetesen az ezzel járó irányítást is.”

A meglévő szabályozások miatt azonban vissza kellett utasítani az ajánlatokat.

A Bild am Sonntag című német lap viszont megtudta: a DFL egyre intenzívebben foglalkozik az üggyel – és lehet, hogy végül beadja a derekát. Amelyik klub akarja, milliárdos befektetőt találhat magának partnerül.

Kikötés: kalandorok kíméljenek…