Csodás argentin futball

„Micsoda különbség” – mondogatták a dél-amerikai riporterállásokban a kommentátorok az argentinok győzelme után, természetesen arra gondolva, hogy egy nappal korábban Brazília kikapott Mexikótól. Mert Dél-Amerikában ez az a két válogatott, amelyet állandóan összehasonlítanak egymással, párhuzamokat és különbségeket keresnek a játékosok, a taktika és az edzők között, még akkor is, ha nem is egymás ellen mérkőzik a két többszörös világbajnok. Nos, az összevetésből ezúttal a kékfehérek jöttek ki jól: Alfio Basile szövetségi kapitány együttese egyetlen pillanatra sem engedte ki a kezéből az irányítást, pedig hátrányban is játszott. A csapat, amelyben szinte valamennyi jelenlegi argentin sztár helyet kapott a mestertől az 1993 óta várt tornagyőzelem érdekében, egyetlen pillanatra sem bizonytalanodott el, és Hernán Crespo eredményességével – az Internazionale támadója beérte a 34 gólos Diego Maradonát az örökranglistán, de az 56 találattal abszolút csúcstartó Gabriel Batistutától még messze van –, Pablo Aimar becserélésével és Juan Román Riquelme zseniális megmozdulásaival fordított, és végül fölényes győzelmet aratott.

A „gauchók” sikere felértékelődött azzal, hogy a legnagyobb és örök vetélytárs Brazília már a nyitó fordulóban megbotlott a mexikói válogatott ellen. A párhuzamokat gyorsan megvonták a szakemberek, ebből pedig az derült ki, hogy a legszembetűnőbb különbség a kispadon van.

Persze senki se gondoljon arra, hogy Carlos Tévez és Pablo Aimar képességeit vetették össze Dani Alves és Júlio Baptista kvalitásaival... Ennél sokkal egyszerűbb a helyzet: a dél-amerikai zsurnaliszták és szakemberek a Carlos Dunga és Alfio Basile tudása és rutinja közti szakadékot emlegették, de nem mint afféle turistalátványosságot...

A 63 éves, több mint két évtizede edzősködő Basile minden hájjal megkent, számos nagy sikert elérő, rutinos szakember. Korábban kétszer nyert már Copát Argentínával (1991, 1993), klubszinten pedig bajnoki címeket szerzett a Boca Juniorsszal. Ez önmagában kevés lenne a sikerekhez, ha nem párosulna hozzá játékosbarát hozzáállás. Basile szereti, ha futballoznak a játékosai, nem riad vissza a támadófelállás alkalmazásától – az amerikaiak ellen egyszerre volt a pályán Hernán Crespo, Lionel Messi, Riquelme és Juan Sebastián Verón –, és valóban a legerősebb csapatával szerepel a tornán. Ezzel szemben a 43 éves Dunga zöldfülűnek számít a szakmában, még egy éve sincs, hogy átvette a selecao irányítását, ráadásul ez az első olyan fellépése csapatával, amikor tétjük van a mérkőzéseknek.

A játékosként 1994-ben világbajnoki címet szerző tréner elengedte klasszisait, Ronaldinhót és Kakát, míg Basile rehabilitálta például Javier Zanettit, akit José Pekerman kapitány méltánytalanul mellőzött a 2006-os világbajnokságon.

Szóval a legnagyobb különbség a két edző között van, vélik a hozzáértők, s ez az első meccseken meg is mutatkozott. Míg Argentína könnyedén győzött, és egyes periódusokban látványosan játszott, addig a brazilok kikaptak, rosszul futballoztak, és egyetlen gólt sem tudtak szerezni. Ezzel együtt dőreség lenne messzemenő következtetéseket levonni egyetlen találkozó után, de azt talán nem túl nagy kockázat kijelenteni: ha a két gárda később összetalálkozik egy éles meccsen, a kispadon valószínűleg argentin fölény lesz, s nem Tévezék miatt...