Majd jött a Szolnok

A hangsebesség túllépésekor hallható robbanás diszkrét suttogásnak tűnt a Tiszaligeti Sportcsarnokot megrázkódtató elementáris üvöltéshez képest, amikor a hazai csapat játékosai kifutottak a parkettre a sajátos „testvérharcként” is értelmezhető döntő első mérkőzésének kezdete előtt. A két piros-fekete kosarasfellegvár legjobbjai most először csapnak össze a magyar bajnoki fináléban – más kérdés, hogy nem is olyan régen e két gárda vívta a Magyar Kupa döntőjét, ugyanitt –, és bár a két szurkolótábor legendásan jó barátságban van, ezúttal nem a testvéri szeretet dominált.

A helyi publikum mindenesetre példát mutatott a szellemes – még véletlenül sem trágár – szurkolásból. Egy csinos hölgy jókora „Körmend” feliratú táblát emelt a magasba egy apró módosítással: a szó végi „end” más színű betűkkel szerepelt… A szolnoki kemény mag amerikai, litván és cseh zászlóval köszöntötte a Vernard Hollins, Thomas Kelley, Andrius Jurkunas, Donatas Sabaliauskas, Pável Frána alkotta hazai idegenlégiót, mire a vendégtábor szívszorító transzparenst bontott ki: „Köszönjük a bajnokcsapatnak, nekünk már minden perc, minden kosár ajándék!” Sőt feltűnt egy „Leslie for MVP!” szövegű tábla is, a négy hiányzó körmendi kulcsember egyikének – a honfitárs Marqus Ledoux, Fodor Gergely és Fodor Márton a másik három –, a Sportkórházban lábadozó, súlyosan sérült amerikai irányítónak, Chauncey Leslie-nek címezve.

Idegesen kezdett az Olaj, minden hazai triplakísérlet kiperdült, 4–10–es állásnál, a hetedik percben Pór Péter edző kikérte első idejét, és beküldte előbb Sabaliauskast, majd Molnár Andrást. A litván hármassal köszönt be, feltört az Olaj, és 9–11-nél már a vendégek kértek időt. Hasztalan, mert Jurkunas kiegyenlített, Vavra Péter pöckölése nyomán mégis a vasiak zárták kétpontos előnnyel a negyedet.

Apropó, Vavra… Az újdonsült válogatott-kerettag center parádésan kosarazott – némi szépséghibával, ugyanis két büntetőből mindig csak egyet értékesített. Kelley a 15. percben szerezte első kosarát, de ezzel át is vette 20–18–ra a vezetést a Tisza menti együttes. Kezdett érvényre jutni a hoszszabb hazai cserepad, ám a tartalékos Körmend sem hagyta magát. Noha Trummer Rudolf és Mujanovics Samir távoli kísérletei nem értek célt, egyegy Vavra- és Kutasi Gergelyalakítás „lőtávolságon” belül tartotta a látogatókat. Olyanynyira, hogy 28–27-es állással, tehát a lehető legkisebb különbséggel térhettek pihenni az ellenfelek. Mielőtt azért elájulnánk a színvonaltól, a két csapat egyesített első félidei triplamutatója 4/26 volt…

Aztán Trummer ziccerével megint a Körmend vezetett (28–29), sőt 28–34-ig meg sem állt. Csakhogy Mujanovics begyűjtötte negyedik személyi hibáját, cserébe Cziczás László kihagyta a javára megítélt két büntetőt, majd Hollins is megmutatta, hogy képes hasonló „bravúrra”. Nem csoda, hogy hárompontos vasi előnynyel kezdték a finálé első felvonásáról döntő negyedet a felek a tiszaligeti szaunában… Hollins zsákolást rontott – nem hittünk a szemünknek –, Trummer ellenben jó tempóval növelte csapata előnyét. A két amerikai szokatlanul indiszponáltan kosarazott. Aztán az „isteni Rudi” sem akart lemaradni Hollins mögött, ő is elpuskázta mindkét szabaddobását. Ferencz Csaba hármasára Molnár András felelt, Kelley is megrázta magát, és az ő sorozatával 56–55-re fordított a Szolnok. Bizony, a Michigan State University egykori csillaga nyerte meg a meccset csapatának az utolsó negyedben dobott 15 pontjával!

Folytatás kedden, Szolnoktól 330 kilométerre nyugatra – Körmenden…