Lelkes örömóda

A fesztivál már a debreceni fut ballpályán elkezdődött.

Ahogy Iványi Zoltán játékvezető lefújta a Sopron elleni, 2–1-re megnyert bajnoki mérkőzést (az összecsapásról a 7. oldalon tudósítunk), pillanatok alatt a gyepre húztak egy emelvényt, és a közönség üdvrivalgása közben a hangosanbeszélő egyesével szólította a játékosokat.

Aco Sztojkov volt az első, aztán szép sorban jöttek a többiek, mindenkit vastaps fogadott, megkapták az aranyérmeiket az edzői stáb tagjai is. Egy pillanatra úgy tűnt, nem lesz elég hely az emelvényen. De sok jó ember, főleg ha boldog, viszonylag kis helyen is elfér, így az utolsóként érkező Sándor Tamás is odafért a többiek közé. A csapatkapitányt szólították utoljára, és ahogy a karmester a magasba emelte a bajnoki címért járó serleget, akárcsak a Bajnokok Ligájában, konfettiszóró ágyú lőtte az ég felé a papírdarabkákat… A játékosok ezután többször is körbesétáltak a nézőtér előtt, pacsiztak minden, kerítésen átnyúló kézzel, s a drukkerek természetesen próbáltak ereklyéket szerezni. Dzsudzsák Balázs igencsak adakozó kedvében volt, hiszen miután háromszor körbejárt a lelátók előtt, egy szál biciklisnadrágban érkezett az öltözőhöz.

Mondani sem kell, az ünneplés itt sem fejeződött be, a jelentős mennyiségben felhalmozott pezsgőspalackok és sörösdobozok közül egyik sem kerülhette el a felbontást.

A gyors zuhany után a DVSC futballcsapata fekete lovak vontatta hintóra szállt, és a kompánia a Nagytemplom előtti térre hajtatott. A villamossínek mentén mindenhol integettek a szurkolók, egy-két élelmesebb drukker fel is ugrott a hintók hátuljára, hogy rövid ideig együtt utazhasson a bajnokcsapat tagjaival.

A főtéren az Abrakadabra nevű formáció próbálta még jobb kedvre deríteni az amúgy sem bánatos híveket. Szólt a We are the Champions, a We will rock you, a Queen-emlékestet néhány Loki-induló szakította meg. A tér tele volt piros mezes emberekkel: nyilvánvaló, hogy ennyi Sándor Tamás, Dombi Tibor vagy – a ma már az angol Plymouth csapatát erősítő – Halmosi Péter csak a debreceni futballszurkolók között képzelhető el.

A bulin minden korosztály képviseltette magát. Volt itt hatéves kislány ugyanúgy, mint nyolcvanéves aggastyán – a piros színű Loki-mez összekötötte őket, a klubszeretet átívelt a generációkon.

Este kilenc órakor kihunytak a fények, és miközben több ezer ember skandálta, hogy „Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!”, a játékosok felugráltak a színpadra, hogy aztán együtt énekeljék a csapatot éltető rigmusokat a közönséggel. A játékosok megköszönték a szurkolást, a drukkerek hálásak voltak az est minden egyes pillanatáért, és aztán a tűzijáték fénye ragyogta be a debreceni eget.

Újra a Debrecen lett Magyarország futballbajnoka.