Ismét összecsapnak

A vasárnap kezdődő francia nyílt nemzetközi teniszbajnokság férfi egyesének kilátásait egy amerikai szakíró foglalta össze a legszemléletesebben. Szerinte a szerb Novak Djokovics a torna harmadik legnagyobb esélyese, legalábbis abban az értelemben, ahogyan egy pénzdarab feldobásakor a fej és az írás utáni harmadik legvalószínűbb kimenetel az, hogy az érme az élére áll, és úgy is marad. Valóban, az idei Roland Garros előtt is a szokásos kérdést kell feltennünk: Roger Federer vagy Rafael Nadal? Az elmúlt hónapokban úgy tűnt, ez egyszer kivételesen egyértelmű választ adhatunk, hiszen a Párizsban az utóbbi két évben győztes spanyol sorra győzte le ellenfeleit, míg Federer kéthetente futott bele váratlan vereségekbe, és egyébként is árnyéka volt önmagának. Aztán egy héttel ezelőtt, a hamburgi mesterverseny fináléja mindent megváltoztatott, a világelső a döntő játszmában 6:0-val intézte el Nadalt, akinek 81 meccses, túlszárnyalhatatlannak tűnő salakos veretlenségi sorozata szakadt meg ezzel. Federer tehát ismét megmutatta, képes lehet kedvenc borításán is legyőzni a salakkirályt, amitől visszatért kissé megtépázott önbizalma is. Erre pedig szüksége lesz, hiszen számára nagy a tét Párizsban: amellett, hogy első Roland Garrosgyőzelmét szerezheti meg, egyhuzamban ötödik nagy tornáján nyerhet, mellesleg pedig – mivel a wimbledoni bajnokságot akár már most odaadhatjuk neki – mindössze egy őszi US Open-sikerre lesz a Grand Slamtől, ami Rod Laver 1969-es tündöklése óta senki fiának sem sikerült. Csak egy a gond, a svájcinak el is kell jutnia a Nadal elleni fináléig, márpedig bivalyerős ágra került. Már a nyolcaddöntőben vagy a 2003-as győztes spanyol Juan Carlos Ferrero, vagy „a szegény ember Marat Szafinja”, a honfitársánál talán kevésbé kiszámíthatatlan, ugyanakkor kevésbé zseniális, viszont jó napjain mindenkire veszélyes orosz Mihail Juzsnij várhat rá. Ha pedig a világelső eljut a nyolc közé, jöhet az „igazi” Szafin vagy a remek, de a nagy lehetőségek kapujában rendre elbukó, ellenben mind a négy ATP-tornagyőzelmét salakon szerző Tommy Robredo, esetleg az utóbbi hónapokban a spanyolhoz hasonlóan hullámvölgyben lévő, nemrég még világranglista-harmadik horvát Ivan Ljubicic. Federernek az elődöntő sem tartogat sok jót. Az övével szomszédos ágon az orosz Nyikolaj Davigyenko és a chilei Fernando González a két húzónév – mindkettő olyan teniszező, aki képes lecsapni a világelső legkisebb megingására is. Ha pedig ők nem jutnának a négybe, akkor a szupertehetséges, de bosszantóan éretlen hazai kedvenc, Gaël Monfils, a tavaly elődöntős, ám az idén még valamirevaló eredmény nélkül szerénykedő argentin David Nalbandian, vagy honfitársai, Juan Ignácio Chela vagy épp Guillermo Canas üthetik el a svájcit a finálétól. Emlékszünk: Canas volt az, aki kétszer is elverte Federert márciusban, bár ő a salakpályás szezonra mintha kipukkadt volna. A másik oldalon Nadalnak már a nyitó körben nehéz perceket okozhat a feltörekvő argentin Juan Martin Del Potro, majd a tizenhat között a régi önmagához lassan visszataláló ausztrál Lleyton Hewitt is megszorongathatja. Anegyeddöntőben az amerikai James Blake, a kilenc éve Párizsban győztes, ismét jó formában lévő spanyol Carlos Moyá, esetleg a cseh Tomás Berdych nemigen jelent akadályt a salakkirálynak, az elődöntő azonban sem Andy Roddick, sem Novak Djokovics ellen nem lesz sétagalopp. Az amerikai egyszerűen csak nagyon jó, a húszéves szerb pedig ijesztő tempóban száguld felfelé a világranglistán(tavaly ilyenkor 63. volt, most 6.). Noha salakon még nem anynyira meggyőző, mint kemény borításon, már egy éve is a nyolc közé jutott, az idén pedig az elődöntős helyezés sem lenne meglepetés tőle. Arra azonban, hogy a fináléba jusson, neki sincs sok esélye. Nagyon találó az a pénzérmés hasonlat.