Fütyülnek a kiemelésre

Sokan emlékszünk még a Hakeem Olajuwon vezérelte Houston Rockets 1995-ös bravúrjára, amikor a Nyugati főcsoport hatodik kiemeltjeként rajtolva – végig pályahátrányban – az NBA bajnoki címéig menetelt (a döntőben 4–0-ra megalázva a Shaquille O'Nealt és Anfernee Hardawayt felvonultató Orlando Magicet), de az NHL-ben még ennél is cifrább történet a tavalyi: az Edmonton Oilers alig surrant be utolsóként a playoffba, mégis beverekedte magát a nagydöntőbe.

Nos, a Körmend, amely ezúttal a Falcót búcsúztatta, már ott van az NB I fináléjában, jóllehet a hatodik helyről kezdte a rájátszást. Akárcsak 2003-ban, aztán meg sem állt a klub harmadik bajnoki aranyérméig.

„Igazán hízelgő a párhuzam, csak ne feledjük: akkor az amúgy sem gyenge, Denis Toromant, David Toyát, Rylan Hainje-et, Grebenár Pétert, Mujanovics Samirt, Lóránt Pétert, Trummer Rudolfot felvonultató csapatunkba visszatért Olaszországból Németh István, azaz nem panaszkodhattunk, most viszont gyakorlatilag négyen hiányoznak sérülés miatt a kezdő ötösünkből...” – taglalta Fodor Sándor, a klub ügyvezetője.

Sabáli Balázs, az NB I legfiatalabb szakvezetője négy éve még – kis túlzással – hátulgombolós ifjonc volt, azóta viszont már tekintélyt szerzett magának remek szakmai munkájával.

„Mindennel tisztában vagyok, azt is tudom, szakmai nonszensz, hogy ezer sebből vérezve itt állunk a döntőben, de ezzel ismét csak azt bizonyítottuk: a körmendi szív, a város szeretete csodákra sarkallja csapatunkat. A fináléban súlyosan sérült csillagunkért, Chauncey Leslie-ért is fogunk játszani, s szakmai igazgatónk, Patonay Imre tanácsára bevetjük palaszos trükkjeinket. Ha valaki nem tudná, a Palasz egy legendás körmendi grund, a Detroit Pistons csarnoka, az Auburn Hills-i Palace után, ahol jómagam is elkezdtem kosarazni annak idején” – mondta az edző.

Ferencz Csaba (és legalább annyira Vavra Péter) teljesítménye ugrásszerűen javult az alapszakaszhoz képest. A playoff előtt meccsenként 21 percet töltött a parketten, s 9.3 pont, valamint 2.1 lepattanó volt a huszonkettedik életévét csütörtökön betöltő hátvéd átlaga, szemben a playoff 33.3 percével, 13.6 pontjával és 2.9 lepattanójával.

„Ez némileg kényszer eredménye, hiszen elfogyott a csapatunk – hárította el szerényen a dicséretet a Vavrával együtt a válogatott keretbe is meghívott kosaras. – Ráadásul helyrejött a sérült bokám, egyre jobban kezdtem érezni a játékot – ennyi az egész.”

Tényleg csak ennyi lenne? Ha igen, akkor aligha köszöntötte volna Körmend kedvenceit a szerdai meccsen az alábbi felirat: „Köszönjük az idei csodát!”