Már nem lehet hibázni

Itt van például Gráczer Zsolt, egy ízig-vérig vasi, aki 2002-ig a Körmendet erősítette – s ez nem puszta zsurnalisztikai fordulat. Most viszont – a röpke nyíregyházi kitérőt követően – a szomszéd vár, a Falco KC kulcsfigurája, NBA-terminológiával alighanem a bajnokság egyik legjobb hatodik embere. Vasárnap 15 pontjával oroszlánrésze volt abban, hogy a megtizedelt sárgafeketék 101–70-es, lehengerlő győzelmükkel kiegyenlítették az összesített állást.

„Az biztos, hogy ha valaha kedveltek is szülővárosomban, ahol annak idején elkezdtem kosárlabdázni, s amelynek színeiben 1996-ban, 17 évesen felnőttbajnokságot nyertem, vasárnap óta már nem imádnak annyira. De hát ilyen a sport meg a szurkolói lélektan, amellyel nincs is semmi gondom. Megjegyzem, ma sem vagyok kisebb körmendi lokálpatrióta, mint akkor voltam, amikor a piros-feketéknél játszottam, viszont szerdán utolsó leheletemig fogok küzdeni a Falco döntőbe jutásáért” – mondta a 188 centis, 88 kilós hátvéd, a tripladobás egyik legavatottabb magyarországi mestere, aki manapság is körmendi lakos, s onnan ingázik a 26 kilométerre fekvő megyeszékhelyre.

„Úgy érzem, nem elhanyagolható az esélyünk a győzelemre, főleg úgy, hogy fehérorosz centerünk, Mikalaj Aliakszejev valószínűleg már vállalja a játékot, s DuJuan Wiley bokasérülése is csak csúnya emlék” – bizakodott a Falco dobógépe.

A Szolnoki Olaj–PVSK párharc sem nélkülözi a pikáns helyzeteket, hogy mást ne mondjunk, a baranyaiak veterán csillagai, Dragan Alekszics, Bojan Lapov és a klubmenedzser Sztojan Ivkovics valaha egyaránt a Tisza partján boldogította az Olaj-fanatikusokat. A piros-feketék legjobbja ma már egy másik légiós, a Michigan állambeli Grand Rapidsből származó Thomas Kelley.

„Mindenki azt feszegeti, miért annyira kétarcú a csapatunk, miért játszunk kétszer olyan jól és eredményesen a Tiszaligetben, mint idegenben. Bevallom, nem ismerem a választ, ha ismerném, talán a megoldást is tudnám. Mert vasárnap Pécsett is sikerre törekedtünk, meg sem fordult a fejünkben, hogy szerdán majd úgyis behúzzuk a harmadik győzelmet. Persze azért behúzzuk...”

– fejtegette a 31 éves hátvéd, aki egy évtizeddel ezelőtt a szombathelyi DuJuan Wileyvel egy csapatban, a Michigan State University együttesében jeleskedett, s jutott be a főiskolai bajnokság 1998-as négyes döntőjébe, a nagy presztízsű final fourba.

„Számomra az alázat és az odaadás a két alapelv a kosárlabdában. Alázat a játék iránt, s persze az ellenfél tisztelete, no meg a teljes odaadás a győzelemért. Ígérhetem, szerdán más lesz a forgatókönyv, mint vasárnap volt” – szögezte le Kelley.