Kati néni igazsága

A kajak-kenut kívülről szemlélő emberek azt gondolhatnák, hogy Fábiánné Rozsnyói Katalin igazi zsarnok. Előbb pedagógiai szándékkal kirakta különítményéből az olimpiai és világbajnok Janics Natasát, majd befenyítette Kovács Katalint (aki a sok-sok arany megszerzésében Janics társa volt), megzsarolta az egész sportágat a vezetőivel meg a MOB-bal együtt, végül lemondásra kényszerítette Angyal Zoltán szövetségi kapitányt. Mondván: Natasa nem edz úgy, ahogyan kellene, Kati pedig ne üljön vele egy hajóba még akkor se, ha a szövetségi kapitány azt akarja, mert különben ő kivonul a sportágból.

Lenne némi igazság abban, ha valaki így értelmezné a történteket, de… Kati néninek is van igazsága. Mondhatnám, hogy a magyar kajak-kenu és a magyar olimpiai mozgalom egyik legfontosabb alakjának számító edző tizenkilencre lapot húzott, de ez nem igaz. Az összes ász, sőt minden lap az ő kezében van.

Ő neveli az aranyérmeket zsákszámra szállító sportolókat.

Az ő módszere eredményes, bár rendkívül kemény. Vitára szemernyi lehetőséget sem ad, csak önmagában és a saját elképzeléseiben hisz.

Éppen ezért nem ez az első botrány a női különítményben.

Kati néni, mint az egyéni sportágak edzőinek többsége, mindenkinél jobban ismeri a tanítványait, és ő nyújthatja nekik a legtöbb segítséget. Mellette a szövetségi kapitány(ok)nak ebben a helyzetben nem jut más szerep, mint kiírni a válogatási elveket, megnézni a válogatót, csapatot hirdetni, majd utána szurkolni a világversenyen, fogadni a gratulációkat és reprezentálni.

Kati néni viszont már évekkel ezelőtt kiépítette a maga műhelyét, ahol nemcsak aranyakat, hanem lelkeket és egyéniségeket is kovácsol. A magyar női kajakban szinte lehetetlen kiugró sikert elérni, ha valaki nem ehhez a csoporthoz tartozik. Ha mégis máshol nőtt fel, akkor rövid határidővel átkerül Kati néni szárnya alá.
Fábiánné Rozsnyói Katalin tulajdonképpen ki nem nevezett vezetője a női kajak szakágnak. Afféle árnyékkormány, akit legalizálni is lehetne, és a férfi kajak meg a kenu szakág élére is kerülhetne hasonlóan markáns és eredményes mester. Ők nem veszíthetnék el napi kapcsolatukat a versenyzőkkel, akiket a műhelyekbe tömörítve hatékonyabban és költségtakarékosabban lehetne edzeni.

Ha elfogadjuk Kati néni igazságát, hogy csak az eredmény számít, akkor követni kell őt ezen az úton. Még ha nem is tud mást ígérni, mint vért, verítéket és könnyeket…