Megint csak egy csapat volt

Jobban kezdett a Lami-Véd, sokkal jobban, ami az első mérkőzés végeredményéből (60–85 a Falco javára a kisebbik vasi városban) kiindulva legalábbis meglepő volt. Ahogy mostanság Körmend-meccseken megszokhattuk, az amerikai Chauncey Leslie állt a piros-fekete gárda élére, de ezúttal a kezdő ötös többi tagjának is jól ment. Tehát tartalékos társulat ide vagy oda, voltak bőven követői, habár a jó ritmusú vendégtámadásokhoz az is kellett, hogy a körmendiek megtalálják a Kálmán Lászlóék elleni leghatásosabb védekezést. Megtalálták.

A 12. percben már 15–33 díszelgett az eredményjelző táblán a Körmend javára, amikor lerohanás végén Pankár Tibor bedobott egy triplát, majd az ellenakció során faultgyanús szituációban néma maradt a játékvezetők sípja. Sabáli Balázs, a vendégek fiatal mestere emiatt reklamált – technikai. Majd rögtön megkapta a másodikat is. Ezután már nem folytathatta, mert a két, saját jogon kapott büntetés vonzataként el kellett hagynia a termet. A vonalról mindig biztos kezű Kálmán pedig köszönte szépen a lehetőséget, és bedobta mind a négy büntetőt, ha pedig a fehérorosz Mikalaj Aliakszejev keze nem remeg meg, tízen belülre kerülhetett volna a Falco.

Nem került, és mint utóbb kiderült, ez volt az utolsó lehetősége. Többet ugyanis már nem engedélyezett számára fantasztikus formát mutató ellenlábasa, amely ekkor Trummer Rudolf vezérletével tudott újítani, aki éppen erre a szakaszra tartogatta mind az öt pontját. Az Aréna Savaria sárga fele nem hitt a szemének, de már a félidő előtt elérte a különbség a húsz pontot, sőt később meghaladta a harmincat, majd a negyvenet is! A szombathelyiek csak erőlködtek, de szétesett a csapatjátékuk – míg a körmendieknek minden bejött. Még a hajrában pályára kerülő ifiknek is, így a lélektanilag fontos százpontos határt is elérte a meccs nagyobbik részében Zsebe Ferenc által vezényelt gárda.

Megint csak egy csapat volt a pályán, mintegy igazolva a megye szurkolóinak kedvenc rigmusát: „Egy csapat van Vas megyében, hej, hej!”