Percekben mért tudás

ZOMBORI ANDRÁSZOMBORI ANDRÁS
Vágólapra másolva!
2007.04.02. 10:34
Címkék
A közelmúltban szembesültünk azzal, hogy a spanyol bajnokságban mennyivel pontosabb a futball, mint a magyarban, szombaton az is kiderült, a Premier League egyik csúcsrangadóján jóval többet van játékban a labda, mint egy hazai élvonalbeli találkozón.

Néhány héttel ezelőtt készítettünk egy felmérést, amelyben azt vizsgáltuk, az európai labdarúgás egyik legjegyzettebb futballrangadóján, a Barcelona–Real Madrid öszszecsapáson milyen hatékonysággal passzolnak a futballisták, majd az eredményt öszszehasonlítottuk a magyar bajnokság tapasztalataival. Emlékeztetőül írjuk le, hogy a 154. el clasicón, amely összecsapás nem mellékesen parádés futballt, és 3–3-as döntetlent hozott, a játékosok 983 átadást indítottak, és ebből csak 146 sikerült rosszul, azaz az átadások 14.8 százaléka. Aztán meglehetősen lehangoló volt azzal szembesülni, hogy a Zalaegerszeg–Újpest mérkőzésen ugyanez a felmérés a következő eredményt hozta: a 659 kísérletből 267 az ellenfelet találta meg, és ez bizony 40.5 százaléknak felel meg...

A sok szabálytalanság miatt több a pihenő Szombaton egy másik mutatóra voltunk kíváncsiak: mennyi a holtidő egy első osztályú mecscsen, és mennyit van játékon kívül a labda az angol Premier League egyik találkozóján. Nem árulunk el titkot, ha azt mondjuk, a különbség sajnos itt is hatalmas – természetesen az angol bajnoki párharc javára... Az általunk vizsgált Pécs–Újpest összecsapáson csak 48:27 percet volt játékban a labda, ez alig több, mint egy félidő, ami főleg akkor tűnik kevésnek, ha tudjuk, ugyanezen a napon a Liverpool–Arsenal derbin a tiszta játékidő 67:11 perc volt. Majd húsz perc az eltérés, és ez nagyon sok! Mitől van ez a hatalmas különbség? Kezdjük azzal, hogy egy magyar bajnoki találkozón jóval több a szabálytalanság, mint Európa élbajnokságaiban – igaz, Pécsett szombaton nem volt kimagaslóan magas a szabálytalankodások aránya –, a szabadrúgásokat, a szögletrúgásokat, a partdobásokat körülményesen végzik el a labdarúgók, és akkor még nem szóltunk az ápolás miatti kényszerpihenőkről.

Amikor vezet a csapat, akkor nem támad tovább Amikor egy csapat előnybe kerül, akkor a labdarúgói többnyire nem a gólok számának a növelésére törekszenek (azaz nem a támadást erőltetik), hanem tartani akarják az eredményt (vagyis tördelik a játékot, csalják a futballt). Megkerülhetetlen tényező a játékvezetők szerepe: némelyikük, sajnos, „szétsípolja” a meccset, azaz a bírók közül kevesen törekszenek arra, hogy folyamatos legyen a játék.

A játékvezetők nem akarják fékezni a játékot

Ennek a megelőzésére lépéseket tett a Játékvezetői Bizottság elnöke, a korábbi kiváló FIFA-bíró, Vágner László. „Amikor sok a szabálytalanság, akkor sokat áll a játék, és bizony tapasztalhatjuk, egy-egy magyar mérkőzésen jóval több a szabálytalanság, mint mondjuk egy angol bajnoki találkozón – mondta Vágner László. – Ugyanakkor a bizottság elnökeként azt is tapasztaltam a tavasszal, hogy voltak olyan meccsek, melyeken a játékvezetők feltűnően sokat sípoltak, és ezt már az edzők is szóvá tették. Példaként említem meg Szabó Sándort, aki rengeteget fújt a Vasas–Debrecen meccsen, vagy Fábián Mihályt, aki a DVSC–Kaposvár párharcot vezette. Velük személyesen is elbeszélgettem, aztán örömmel tapasztaltam, hogy amikor újból bíráskodtak, már nem biztosították túl magukat, hanem engedték a folyamatos játékot. Az említett Pécs–Újpest összecsapást az egyik legrutinosabb bíró, Arany Tamás dirigálta, aki nem fújja szét a meccseket, amiből arra lehet következtetni, hogy nem csupán a játékvezetőkben van a hiba...” A Játékvezető Bizottság elnöke megemlítette azt is: ha 60 percen felüli a tiszta játékidő, akkor a néző valóban futballt kapott a pénzéért, így a Liverpool–Arsenal rangadó 67:11 perces mutatója kimagaslóan jónak mondható. A sportvezető nem bánná, ha a bajnokság kezdete előtt nem csak három-négy edző tisztelné meg a jelenlétével a bírók idény előtti eligazítását, hiszen közösen tehetnek azért, hogy a magyar futball közelítsen az európai élvonalhoz (de legalábbis a középmezőnyhöz). Az nem baj, ha a trénerek arra kérik a játékvezetőket, ne sípoljanak feleslegesen a meccseken, engedjék bátrabban a folyamatos játékot, azonban az előbbre lépéshez az is szükséges, hogy a labdarúgókkal tudatosítsák: ebben nekik is partnernek kell lenniük. Ha így lesz, akkor a pályákon kevesebb lesz a színész, és több a futballista...

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik