Várni kell a Dollárpapára

Alessandro De Blasi aligha vágyott ilyen izgalmakra. Honnan is tudhatta volna, hogy az a csapat, amellyel kapcsolatba kerül, megszámlálhatatlanul kapja a gólokat, és néhány hét alatt kilátástalan helyzetbe kerül? Az olasz üzletember – optimista alkat lévén – úgy gondolhatta, ha ő Magyarországra hoz nyolc ügyes brazilt és szerbet, és a csapat mellé állít egy pszichológusi végzettségű olasz szakembert, hát majd csoda történik. Az olasz üzletember tévedett.

Súlyos tévedés volt ez – már-már katasztrófával felérő.

Mert ki tudja, miként alakult volna a Dunakanyar-Vác sorsa, ha marad a kispadon Gergely Károly, és ha a felforgatott, sőt felzaklatott váci csapat nem kap egy sima hatost az újjáépített Bozsik-stadionban. Kétségtelen, nem könnyű követni a Vácon zajló eseményeket. A bajnoki rajt előtt még csak hírfoszlányok érkeztek a helyi piros-kékek háza tájáról, hogy jön majd egy olasz megmentő, lesz itt pénz, erősítés, jövőkép és bentmaradás. Aztán a fantomkép egyre inkább életszerűvé vált: Alessando de Blasit már-már messiásként várták a hangulatos városkában. Az első hivatalos kommunikáció szerint az olasz partner ötvenegy százalékos tulajdonrészt kívánt vásárolni, ezzel rögvest többségi tulajdonossá válva, és cserébe csak azt az apróságot kérte, hogy a csapat maradjon bent az első osztályban.

Mintha a Dollárpapát várták volna pénzzel teli bőrönddel.

S Alessandro de Blasi jött is, ott ült a lelátón Kaposvárott, amikor hármat, Kispesten, amikor hatot és most legutóbb otthon a DVSC ellen is, amikor újra hármat kapott a korábbi egyszeres bajnok. Miözben a két fő rivális, a REAC és a Kaposvár egyre markánsabb arcát mutatja, és bravúrokra is képes – a Vác összeomlik. Történik mindez egy misztikus ígéret hatására, kiszolgáltatva, amatőr körülmények között. S most jöhetne a csattanó, a tragikomikus végkifejlet, amely olyan lenne, mint egy csehszlovák filmvígjáték vagy mint egy korábbi sikeres futballcsapat drámája.

Lesz-e befektetője a Vácnak, s aláírja-e végre a szerződést Alessandro de Blasi?

Ez most a nagy kérdés. Lapunkban már megjelent egy rövidke hír, mely szerint a Dunakanyar-Vác legutóbbi elnökségi ülésén az olasz üzletember kijelentette, mégsem kívánja megvásárolni a labdarúgó-kft. többségi tulajdonrészét. Ehelyett felvetette, hogy az eredeti ötvenmillió forintos vételár helyett mintegy 15 millió forintot hajlandó áldozni a kft. bizonyos százalékáért. Igen ám, csakhogy Ofella Zoltán ügyvezető hétfő délután a következőkről tájékoztatta a Nemzeti Sportot.

„Fel vagyok háborodva, továbbra is hiszek Alessandro de Blasinak, akivel abban állapodtunk meg, hogy csütörtökön késő este érkezik vissza Magyarországra, és pénteken végre aláírjuk a megállapodást – mondta az ügyvezető. – Az olasz üzletember újra megerősítette, hogy minden az eredeti tervek szerint alakul. Ötvenmillió forintot kíván befektetni, s ezzel többségi tulajdonos szeretne lenni. Arra a kérdésre, hogy miért húzódik a megállapodás, csak azt tudom mondani, Alessandro de Blasi profi üzletember, akit ügyvédek, gazdasági szakemberek, könyvelők segítenek, és a stábja az elmúlt napokban, hetekben alaposan feltérképezte, hová és mibe fekteti a pénzt. A csapat helyzete nem túl kedvező. De amíg van matematikai esély a bentmaradásra, addig harcolni fogunk. De Blasi úr eddig minden ígéretét megtartotta, az általa Vácra küldött nyolc idegenlégiós és az olasz tréner valamennyi költségét ő állja. Miért lenne okom kételkedni benne?”

Igen ám, de közben szép csendben kiesik a Vác…