Örök nyár

Hogy érzi magát?

Nagyon jól! Sőt szenzációsan! Fantasztikus helyen élhetek, itt van velem a családom, a játék sem megy rosszul, és a csapat is jó helyen tanyázik.

Ez nem hangzik rosszul. Akkor nézzük sorjában.

A sziget tagadhatatlanul feldobja az embert, a tenger karnyújtásnyira, a nap csak éjszaka nem süt, és egész évben nyár van.

Bizony, és ez meghatározza a hangulatomat. Mert egyébként a napirendem nem különbözik a chicagóitól vagy a Litvániában töltött időszakétól, csakhogy itt a meleg, a pálmafák meghatározta miliőben a déli vidámság átragadt rám. Eddig még nem voltam olyan klubnál, amelynek a csarnoka csupán méterekre áll a tengertől. Már több mint fél éve itt vagyok, de még mindig nem tudom hétköznapinak tekinteni a csodálatos körülményeket.

Pedig ön nem nyaral itt, hanem kosárlabdázik.

A csapata pedig az élcsapatok mögött tanyázik.

Hetedikek vagyunk, ez elvárható szereplés attól a Las Palmastól, amelynek csak néhány éve van igazán színvonalas kosárcsapata. Tavaly az ötödik helyen zártunk, szerintem az idén is hasonló pozícióban fejezzük be a szezont, tartjuk a lépést az élmezőnnyel. Hogy azért valami rosszat is halljon, kiestünk az ULEB-kupából, így viszont jobban tudunk koncentrálni a bajnokságra.

A labdarúgó el clásico estéjén a Gran Canaria begyűjtötte a legnagyobb skalpot, idegenben legyőzte a listavezető Real Madridot.

Arra készültünk, hogy megrángatjuk az oroszlán bajszát, de azért tudtuk, ha minden összejön, nyerhetünk is. Két hete a Király-kupában szoros meccset vívtunk ellenük. Magabiztosan léptünk pályára, végig szorongattuk a Madridot, és a végén lehajráztuk. Nekünk sikerült az, ami labdarúgásban a Barcelonának ezúttal – sajnos – nem.

A szavaiból ítélve elégedett a csapattal. És önmagával?

Magammal nem, bár amíg csak játszom, elégedetlenkedni fogok. A Las Palmastól viszont jók a visszajelzések, meghatározó játékos vagyok, az, amiért idehoztak. Ami a Madrid elleni mérkőzést illeti, az elején elég pontatlan voltam, de aztán megtaláltam a gyűrűt, aktív részese voltam a győzelemnek.

Hogy bírja a sorozatterhelést? Elkerülik a sérülések? Már nem a legfiatalabb…

Lekopogom, így, harmincötön túl is rendben vagyok. Most aratom le a gyümölcsét, hogy a pályán kívül is mindig igyekeztem sportszerűen élni, figyelni magamra.

Szeretik a csapatot, önöket?

Tudomásul kell venni, hogy itt is, mint Spanyolországban szinte mindenütt, a labdarúgás az első. Ráadásul a második vonalban szereplő Las Palmas-i gárdának feljutási esélyei vannak. Azért ránk is figyelnek, bár nincs olyan hiszti, mint a Taunál volt, ahol a vitóriai baszkok kicsit már unták, hogy az Alavés állandóan ingázik az első és a második osztály között, így jobban haraptak a kosarasokra. Itt nyugodtan végig tudok menni az utcán, de a termetemet látva a többség tudja, mi a foglalkozásom.

Beszélgessünk bármiről, a vidámság, az életöröm szinte kitör magából.

Mintha nemrég jött volna. Tényleg képtelen vagyok hozzászokni, hogy nap mint nap ragyogó napsütés ébreszt, bárhová nézek, pálmafákat látok, a tengertől pedig folyamatosan el vagyok ragadtatva, nekem ez a legnagyobb csoda, nem tudom megunni. Amikor nincs edzés vagy meccs, a családdal sokat vagyunk a parton. A fieszta időszakában pedig, mint jelenleg is, lelkes közönségként részt veszünk a népünnepélyen.

Ha rosszmájú lennék, azt mondanám, hogy így könnyű. Még dolgozni is.

Nincs ezen mit tagadni, de azt azért senki ne higgye, hogy itt csak lazulás az élet, a szabadidőm itt is ugyanannyi, mint bárhol eddig: kevés. Kemény munkát végzünk, a spanyol bajnokság magas színvonalat képvisel, a csapattal szembeni követelményeknek pedig a legjobb tudásunk szerint igyekszünk megfelelni. A Real elleni győzelem ezért is rendkívül fontos, elvégre a papírforma egyáltalán nem mellettünk szólt. Az viszont nagyon nem mindegy, hogy az ember trópusi körülmények között, strandhangulatban jöhet-mehet edzésre, vagy mondjuk mínusz húsz fokban, mint például Litvániában.

Magyarán: elégedett?

– A körülményekről már sokat beszéltem, a csapatnál megbecsülnek, hasznos tagja vagyok a társaságnak. Nincs akkora nyomás rajtunk, mint a Tau Cerámicánál, azt nyújtjuk, amit várnak tőlünk. Jól érzem magam.

Csak rám kell nézni, nem?