Ne hagyjuk elmenni!
Reménykedtem, hogy csak a rendkívüli feszültséggel töltött és 29–29-es döntetlennel zárul rangadó hevében mondta ezt, de nem… A 12. oldalon olvasható interjúban Németh kifejti, hogy vannak külföldi ajánlatai, és megy is, amint teheti.
Németh Andrást józan, megfontolt emberként ismerem. A Ferencváros női kézilabdacsapatának edzője és a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Alapossága, felkészültsége legendás, eredményei nem véletlenül születnek, hanem szorgos, tudatos, minőségi munka következményeként. Erősen el kell gondolkodni azon, ha ő úgy érzi, jobb lenne elhagynia a magyar kézilabdát.
Próbáltam érveket keresni Németh András véleményének megcáfolására, vagy legalább a mester megnyugtatására. Kovács Péter, az újvárosiak edzője például ugyanolyan elégedetlen volt a játékvezetéssel… A mérkőzés statisztikája nem arra utal, hogy a bírák az FTC ellen fújtak volna, talán csak össze-vissza… Ha valaki ennyi éven át a csúcson van, akkor annak sok irigye és ellensége lehet… Fradistának lenni akkor is jó, ha éppen ilyen mélyrepülésben van az egyesület (vagy csak a foci?), mint mostanában…
De ha belegondolok, hogy valahol nyugalomban dolgozhatna… Inkább elhessegetem a képet.
Vak, aki nem látja, hogy a magyar kézilabda hullámvölgyben van. Ki-kimaradunk a világversenyek és a BL-ek legjobb együttesei közül. Itthon egyre több a külföldi játékos, honosítunk, hogy a férfiválogatott gyengébb posztjait feltöltsük. És a külföldi edzők is teret hódítanak lassan (szintén főleg a férfiaknál). A női szakág még úgy- ahogy tartja magát.
Németh Andrásra két okból is óriási szükség lenne itthon:
1. hogy a magyar kézilabdát erősítse;
2. hogy ne az ellenfelek valamelyikét segítve kamatoztassa tudását.
Ne hagyjuk elmenni!
Legfrissebb hírek
