Bajzát Péter eldöntötte

A változatosság gyönyörködtet, azaz örömet szerez. Ebből az aspektusból szemlélve az eseményeket, a stadion-, illetve a csapatépítés problematikájával küzdő ETO-nak nem volt félnivalója a soproni megyei rangadó előtt, hiszen a múlt heti, a ZTE ellen győztes győri gárda összeállítása jelentősen átalakult szombatra: Tokody Tibor, Jäkl Antal és Kovács Zoltán eltiltás miatt nem lépett fel a zöld fehéreknél.

Győztes csapaton ne változtass!

Ezt tartotta szem előtt Csertői Aurél, a Sopron edzője. Megjegyzendő: a DVTK-t némi meglepetésre Miskolcon két vállra fektető vendéglátó kezdőcsapatában a roppant keveset mutató légiósoknál ezúttal nagyobb számban kaptak helyet magyar játékosok, igaz, az arányt illetően kissé csúsztattak a soproni klub sajtósai. Persze az is megtörténhet, hogy a román U21-es válogatottba meghívott Cristian Cigannak az aranyszívű alkalmazott nem addigi érdemei elismeréseként ajánlotta meg a magyar állampolgárságot (azaz jelölte az összeállításban magyarnak a támadót), mert a klub honosítani kívánja – tehát a megelőlegezett bizalom iskolapéldájával szembesülhettünk. Erről (mármint a nációváltásról) szó nincs, ahogy – fájdalom – a legnagyobb jóindulattal sem állíthatjuk, hogy a veszélyes, azaz a kieső zónához közelálló egyaránt 23 pontot gyűjtő két alakulat összecsapásán olyan nagyon iparkodtak volna a felek. Már a 10. perc tájékán azt hittük, hogy számottevő módon nem zuhanhat tovább a színvonal, de mint a sokat látott Odüsszeuszt, minket is érhetett meglepetés. A technikai hibák bántóan magas száma kizárta annak lehetőségét, hogy a 40. percig akár csak egyetlen épkézláb akciónak szemtanúja lehessen a rekord létszámú publikum. A Cristian Cigan életerős lövésével egy időben eleredő eső csupán újabb kellemetlen faktorral szaporította a nagyérdemű megpróbáltatásait. Ólomlábakon futott le az első negyvenöt perc, néhány pillanattal a rendes játékidő lepörgése után az addig kiválóan dirigáló Arany Tamás kivételes empátiáról tanúságot téve lefújta a félidőt.

Ezen a délutánon először „sóhajtott” fel a stadion.

Szomorú, de a fordulás után mindössze tíz percig tartott a nagy nekibuzdulás, hogy aztán újabb húszpercnyi apatikus, ad hoc jellegű futballal „szórakoztassák” a nézőket. Mivel a kaput továbbra sem sikerült eltalálniuk a játékosoknak, cseppet sem volt meglepő, hogy a 75. percig szinte kizárólag a kirúgásokra és kiabálásokra szakosodó Takács Tamás mellkasáról méterekre pattant előre a labda Müller Zsolt középre tartó, faldöngetőnek jóindulattal sem nevezhető lövése után.

A futball igazságtalan.

Ezért a produkcióért igazából egyik csapat sem érdemelt volna pontot, ehhez képest a Győr Bajzát Péter valóban kivételes lövésével mind a hármat elvitte Sopronból. Persze az is megér egy misét, hogy éppen az a győri játékos szerezte az ETO gólját, aki addig talán a legtöbb technikai hibát követte el.