A Kiel stílusa a modern, 21. századi játék

Csalódást okozott híveinek – és persze önmaga sem lehetett elégedett – az MKB Veszprém azzal a teljesítménnyel, amelyet a THW Kiel elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntőben mutatott. A párharc százhúsz percéből legalább százat ugyanis a német bajnok uralt, és a Kiel megérdemelten jutott az elődöntőbe. Zvonimir Serdarusic mester együttesével szemben puszta lelkesedésből és dicséretes akarásból nem tudott megélni a magyar bajnok.

A párharc veszprémi találkozóján a szurkolók támogatásával még képes volt bravúros hajrával nyerni (39–36) az MKB, ám már ennek a csatának a nagyobb részében is a Kiel fergeteges iramú játéka érvényesült. Mondták is a veszprémiek, hogy a visszavágón hatvan percig úgy kell kézilabdázniuk, mint az első mérkőzés végjátékában. Ez azonban nem sikerült. Sorsdöntőnek bizonyult Kielben, hogy Dejan Perics, a veszprémiek szerb bravúrkapusa csak a második félidőben remekelt. Az MKB öt gólra felzárkózott, ám ismét megbicsaklott a játéka.

A fiaskó persze nem varrható kizárólag a kapus nyakába. A mezőnyjátékosok felelőssége is óriási volt, hiszen a visszavágón többségük semmilyen tekintetben sem tudta felvenni a versenyt az ellenfél klasszisaival. Csak a találkozó egy-egy szakaszában lehetett elégedett tanítványaival Zdravko Zovko, aki biztosan egyenletesebb, lendületesebb játékot várt még Kiril Lazarovtól, Pérez Carlostól, Eklemovics Nikolától és Gál Gyulától is, pedig ők nagyon igyekeztek. Mégis szinte bénította őket ellenfelük óriási önbizalomtól duzzadó játéka, elképesztő erőnléte és gyorsasága, rögtönzésekkel fűszerezett, okos taktikája. Az pedig szinte emberfeletti volt, hogy ezt a játékot ezúttal csaknem hatvan percen át azonos hőfokon produkálta a hazai csapat. Kisebb kihagyásai csak lélegzetvételnyi ideig tartottak. Az Oseehalléban a Kiel a 21. század kézilabdáját mutatta be, és nyert 39–32-re, míg a Veszprém elmaradt önmaga legjobbjától. Nem akadt méltó társakra a legszebb napjaira emlékeztetően játszó, társait is folyamatosan biztató Pásztor István, sem az olykor fellángoló Pérez és a BL-gólkirály Lazarov. Nekik néha sikerült magukkal ragadniuk többre képes társaikat, Gál Gyulát, Eklemovicsot. Sosem tudjuk meg, változtatott volna-e a párharc összképén, ha játszik a vállsérüléssel bajlódó Iváncsik Gergő, illetve nem kényszerül kiválni a küzdelemből a második félidő elején Ivan Lapcsevics, a védekezés egyik oszlopa, aki támadásban is képes volt Pérez pótlására.