Mostanában nem a góljai vagy remek játéka miatt szerepel a címlapokon Ivan Klasnic, a Werder Bremen horvát támadója – sajnos továbbra is vesebetegsége szolgáltatja a híreket.
AFP
Ivan Klasnic kétségbeesetten várja, hogy mit hoz számára a jövô
AFP
Ivan Klasnic kétségbeesetten várja, hogy mit hoz számára a jövô
A történetek nem a futballista gyógyulásáról, hanem a megpróbáltatásairól szólnak: nem elképzelhetetlen, hogy Klasnic legközelebb már csak a kislányával labdázgathat a házuk udvarán.
A 27 éves labdarúgó veseelégtelenségére két évvel ezelőtt derült fény, és az idén januárig úgy tűnt, az orvosok nem látják szükségesnek a beavatkozást. A csatár vissza-visszatérő egészségi problémái azonban arra utaltak, hogy elkerülhetetlen egy új szerv beültetése. A műtét komplikációmentes volt, a válogatott játékosnak édesanyja adott új vesét. Sajnos azonban Ivan Klasnic szervezete nem fogadta be az új szervet. Az orvosok keresni kezdték a kilökődés okait, de alig három hét elteltével sem tudnak mit mondani. Eközben a labdarúgó felesége egyre hitehagyottabban nyilatkozik: „A poklok poklát vagyunk kénytelenek megjárni…”
Szavazás
Pályafutásával kapcsolatban Ivan Klasnic sem derűlátó, pedig korábban úgy tűnt, fél év hiányzás után újból az ellenfelek kapuit rohamozhatja. „Számomra a futball már csak a múlt, nem gondolkodom a visszatérésről – fogalmazott a horvát sajtóban Klasnic. – Új élet kezdődik.” Ami a kórházi kezelést illeti: elképzelhető, hogy operáció helyett folyamatos dialízis (a veseműködés mesterséges pótlása, a vér megtisztítása a mérgező anyagcseretermékektől) vár a játékosra.
„Meglátjuk…” – zárta rövidre a találgatásokat az érintett. A Werder Bremen mindent megtesz, hogy enyhítse Ivan Klasnic gondjait, legutóbb úgy hírlett, meghosszabbítják a nyáron lejáró szerződését. Minderre a labdarúgó a német RTL televízióban így reagált: „Bízom benne, hogy egy nap még visszatérhetek a pályára, és megmutathatom: továbbra is tudok játszani.” Nos, a támadó horvát-, illetve németországi megnyilatkozása ellentmond egymásnak, ám az utóbbi sokkal derűsebb, így egyelőre vegyük ezt a vélekedést kiindulópontnak…